Urológia (dedikált példány)

Előszó

Az urológia a vese, az ureter, a húgyhólyag és húgycső, valamint a férfi nemiszervek betegségeivel foglalkozó tudomány. A nemibetegségek közül csak a gonorrhoeának - még inkább következményeinek - gyógyítása a föladata. A mellékvese kóros elváltozásai nem tartoznak szorosan tárgykörébe, de a veséhez való közelsége miatt e szerv műtéteit többnyire urológusok végzik. Ez vonatkozik a renovascularis hypertonia kezelésére is, azonban az utóbbi évtizedben a vese kóros erein végzett műtétek., érsebészeti föladattá váltak. A női nemi szervek betegségei is kívül esnek e szakma körén, a nőgyógyászati műtétek szövődményei között szereplő ureter- és hólyagsérülések, valamint fistulák és más betegségek (pl. daganatok, gyulladások) azonban szükségessé- teszik a nőgyógyászokkal való együttműködést. Ugyanígy főleg a nephrológiával vannak közös területek, de más szakmákkal is, mint pl. a bel- és a gyermekgyógyászattal.
Az urológia fejlődése tulajdonképpen együtt haladt az orvostudományéval. önállóságát és a sebészetből való kiválását azonban csak az elmúlt században érte el. E folyamat még korántsem fejeződött be, hiszen még ma is sok helyen - szakemberhiány miatt - a sebész kénytelen urológiai beavatkozásokat végezni.
A legrégibb kultúrák - így pl.- a sumér, kínai, indiai, egyiptomi, perzsa, görög stb. - írásos emlékeiben feltalálhatók a férfi nemiszerveknek, a hólyagnak a megbetegedéseivel és a vizelet elváltozásaival foglalkozó töredékek. Nem csak írásos emlékek maradtak ránk, hanem urológiai eszközök is kerültek elő az óegyiptomi sírokból, így katéterek, kőfogók, sebészkések mint ősi orvosi műszerek.
A gyógyítást - akár babonás szertartásokból, akár műtéti beavatkozásokból állott - leggyakrabban papok végezték, és a szakma titkait sokszor csak ez a szűk réteg ismerte. A vizelet-elzáródás és a köves panaszok okozta nagy fájdalmak kényszerítették az orvosok egyiptomi elődeit a 4 katéterezésre és a kőmetszésre, amelyet a gát felől végeztek. Az urológusok elődei az orvostudomány perifériáján álltak, sőt sokszor csak kívül. A hippokratészi esküben, mely az i.e. 5. századból való, a következőt olvashatjuk: "Én nem fogok vágni, még kőbetegségben szenvedőket sem, hanem útjukból kitérek majd azon mesterembereknek, kik ezt a gyakorlatot űzik." Vissza