Apáczai Csere János

Előszó

Engem szinte gyermekkoromban kapott meg Apáczai Csere János nemes egyénisége. A főgimnáziumban Beöthy Zsolt irodalomtörténetéből ismertem meg művelődéstörténeti és irodalomtörténeti jelentőségét. Bámultam őt és büszke voltam reá nem kevésbbé, mint belgrádi Dugovics Titusra, drégelyi Szondy Györgyre és szigetvári Zrinyi Miklósra. Hiszen ő a tudománynak éppen olyan rettenthetetlen hőse és elszánt vértanúja, mint amazok a csatatereké. Egyetemi hallgató koromban már az akkori egyik politikai napilapban, az Egyetértésben cikket írtam róla : «A magyar tudományosság martyrja» címen.
Tanulmányaim befejeztével jobban elmélyedtem Apáczai munkáinak és az azokkal foglalkozó irodalomnak búvárlatába. Csodálkozva láttam, hogy Apáczait hol ócsárolva, hol magasztalva méltatták mint filozófust, mint nyelvészt, mint természettudóst, sőt még mint botanikust és orvost is ; csak abban a minőségében, amelyében ő szédítő magasságig emelkedik ki századából és kortársai közül, nem foglalkozott vele senki sem. Hiszen még Lubrich Ágost is neveléstörténeti nagy munkájában csak «a magyar bölcseleti irodalom tekintetéből» fájlalja Apáczainak idő előtt bekövetkezett korai halálát. Ekkor írtam meg 1893-ban neveléstörténeti terjedelmesebb tanulmányomat: «Apáczai Csere János mint paedagogus». Ez volt az első önálló munka, mely Apáczait, mint a tanítás-ügy apostolát, méltatta. Példámon felbuzdulva, Stromp László, a, pozsonyi ág, ev. teológiai akadémia tanára, négy évvel későbben - bár Apáczainak törekvéseit kardinális kérdésekben nem egyszer sajnálatosan félreérti - 1897-ben ugyancsak «Apáczai Csere János mint paedagogus» című nagyobb terjedelmű, értékes neveléstörténeti tanulmánnyal gazdagította az Apáczai-irodalmat.
Hogy tanár- és tanító jelöltjeink részére közkeletűebbé és hozzáférhetőbbé tegyem a pedagógiának azt a sok és felbecsülhetetlen értékű kincsét, mely Apáczai munkáinak ma már incunabulum-példányaiban a könyvtárakban itt-ott, szinte hozzáférhetetlenül rejtve van, kiválogattam munkáiból és hosszabb bevezetéssel ellátva 1900-ban kiadtam a «Szemelvények Apáczai Csere János paedagogiai műveiből» című munkámat. Vissza