A jog és a szabadkőművesség

Előszó

A szabadkőművesség - alkotmánya szerint - filantropikus, filozófiai és progresszív intézmény, melynek célja az igazság kutatása, az általános morál, a tudományok és művészetek tanulmányozása és a jótékonyság gyakorlása.
A szabadkőművesség - alkotmánya szerint - nem politikai és nem hitfelekezeti egyesület. A páholyokban - az alkotmány szerint - egyházi vagy politikai kérdések feletti viták nincsenek megengedve. A páholy békés, semleges hely, melynek küszöbét a profán élet szenvedélyeinek nem szabad átlépni.
Ezek azonban csak kenetteljes szavak s a bennük foglalt rendelkezéseket a szabadkőművesség soha- és seholsem tartotta meg.
Ezúttal nem kivánok a szabadkőművesség összes tevékenységével, a politikával, a forradalommal, a vallási, egyházi, társadalmi, hadügyi és okkultista tevékenységével foglalkozni, hanem csakis azzal, hogy a szabadkőművesség mennyiben foglalkozik a joggal és a jog a szabadkőművességgel?
I. A szabadkőművesség mennyiben foglalkozik a joggal? A szabadkőművességről senki sem beszél, de tudatosan, vagy tudatlanul mindenki érzi a hatalmát. A szabadkőművesek keze a jogban is érezhető. A szabadkőművesség szabja meg a jogfejlődés irányát, holott a jognak nem a szabadkőművesség által megszabott fejlődési irányhoz, hanem mindig a nép gazdasági, faji, erkölcsi és kulturális szükségletéhez kellene simulnia. A jogszabályoknak és a társadalmi követelményeknek arányban kellene állniok, mert a társadalmi viszonyok mozognak és változnak, tehát a jognak is mozognia és változnia kell. Vissza