Közegészségtani jegyzet fogorvostanhallgatók számára I.

Előszó

Részlet a kötetből:

"A járványtan a fertőző betegségek terjedésének törvényszerűségivel foglalkozó tudomány. Feladata, hogy a fertőző betegségek előidéző okait, a járványok keletkezését, terjedési módját és megszűnését kutassa, majd felderítse, hogy minél eredményesebben küzdhessünk ellenük és a járványokat véglegesen megszüntethessük. - Célja tehát a fertőző betegségek, illetve járványok megelőzése.

A betegségek megelőzésére törekvés ugyanolyan régi, mint maga az emberiség. A legrégebbi egészségügyi rendszabályokat tartalmazó feljegyzésekben már találunk adatokat arra vonatkozólag, hogyan kell védekezni egyes fertőző betegségekkel szemben. Ezek az utasítások igen sokszor helyesek és azt mutatják, hogy a fertőző betegségek terjedését illetően már a legrégebbi korban is voltak helyes meglátások. Ez arra vall, hogy tudták azt, hogy ezek a betegségek egyik emberről terjednek a másikra.

Így pl. Mózes törvényei közt szerepel, hogy a ragályos beteget a sátortáboron kívül elkerített sátorban kell elhelyezni s csak az ápoló érintkezhetett vele. Aki 7 nap előtt elhagyta a sátort, halállal büntették. Ha betegnek bizonyult, felgyógyulásáig, vagy haláláig az elkülönített sátorban kellett maradnia. Aki felgyógyult, azt megnyírták, megfürdették, új ruhát adtak rá s úgy engedték vissza embertársai köze. Aki meghalt, annak sátorát a benne lévő tárgyakkal együtt elégették.

Amint e példából láthatjuk, a rendelkezés szinte ma is megállná a helyét. - Ellenben nagyon különböző felfogásokat találunk az ókorban a fertőző betegségek előidéző okát illetően. így pl. a primitív népek a gonosz szellemek ártalmainak tulajdonították a járványokat. Az ókori népek isten büntetésének tartották; a görög Apolló nyilainak. Hyppokrates a fertőző betegségek okait is a testnedvek helytelen keveredésében kereste. Szerinte a maláriát a miazma terjeszti. Ez a felfogás 2000 évig megmaradt a köztudatban. így pl. még a középkorban is azt hitték, hogy a maláriát a mocsarak kigőzölgése okozza.

Az arabok a járványokat a csillagok járásával hozták összefüggésbe. Mások szerint a háborút és az ezt követő járványt üstökös megjelenése előzi meg. Voltak akik a járványok okait temetetlen hullák kigőzölgésében vélték megtalálni. Sokan a földrengést és árvizet okolták a járványokért. Spanyolországban iu. VI. században a pestis ellen imával és böjttel védekeztek.

Az élő kórokozó /contagium vivum/ tana csak a XIX. században a baktériumok felfedezése után terjedt el. E tannak voltak előfutárai, mint Fracastoro, aki már a ,miazmát élő kórokozónak tulajdonította. Szerinte a mocsár gőzében apró kis élőlények vannak, amelyek az emberek száján hatolnak be és úgy betegítenek meg." Vissza