Eufonetika

Előszó

A tapasztalat ellenállhatatlanul sodort az eufonetika felé. Egyrészt az aktív éneklésé, mely szilárdabb alapokra vágyott, mint aminővel a különféle, szokványos énektanítási módok szolgálhattak, másrészt magáé az énektanításé, ahol szerfelett kényelmetlen érzés volna, ha vak vezetne világtalant. Pedig valami ilyesféléről van szó. Az énektanítási gyakorlat sok minden érdekesre és értékesre megtanít, elsősorban zenére, ami vitathatatlanul integráns föltétele az éneknek. A jó nyelvérzékű mester természetesen a nyelvi vonatkozásokat sem hagyja figyelmen kívül, s ha egyéb nem történnék, a jó fülű, kényes ízlésű vezető mellett a különösen tehetséges, egészséges ösztönű tanítvány szépen haladhatna előre. A bajok rendszerint ott kezdődnek, ahol a növendék pozitívumok után érdeklődni s a mester részletekbe menőn magyarázni kezd, mert az alapfogalmak tisztázatlansága miatt a közhasználat elkerülhetetlenül egész csomó olyan, egyéni módszer szülte utasítást tart forgalomban, amit az objektív ellenőrzés nem igazol. Ha egyszer aztán az effajta tanácsok veszik át a vezényletet a jó ízlés egyszerű irányítása helyett, készen áll a baj, mind nagyobb lesz a szakadás a természetes gyakorlat és a mesterkélt elmélet között. Pedig a magyarázatra előbb-utóbb sor kerül, mert a növendéket érdekli, mit miért csinál. Aki tehát pontosabban szeretne irányt venni, még inkább aki irányítani akar, feltétlenül szüksége van pozitív alapokra. Hol keresgélhetne másutt, mint olyan tudományágaknál,amelyeknek célja éppen a mélyrehatóbb tájékozódás az alapvető kérdésekben. Így elsősorban a genetikus fonetikáknál, melyek a keletkezés sorrendjében veszik vizsgálat alá az emberi hang termékeit. Az egyetemi tanulmányok bő anyaggal szolgáltak az általános fonetika területéről, s ez erősen bővült a gyakorlat felé, mikor boldog emlékű atyai barátom. Borbély Sándor, a Váci Siketnéma Intézet igazgatója a siketnéma oktatás fonetikájára irányozta érdeklődésemet. Innét logikusan vezetett az út az anatómián és élettanon épülő orvosi fonetika felé annál is inkább, mert maga az énektanítás Garcia óta mindinkább ráterelődött az anatómia és élettan síkjára. Vissza