A Katolikus Tanügyi Főigazgatóság Évkönyve az 1941-42. iskolai évről

Előszó

ADATOK A KATOLIKUS ISKOLAI FŐHATÓSÁG ALATT ÁLLÓ ISKOLÁK 1941-42. ÉVI TÖRTÉNETÉHEZ.
A Katolikus Iskolai Főhatóság azzal, hogy az 1940-41. év folyamán a gimnáziumok mellé a líceumokat és tanító(nő)képzőintézeteket, majd a gyakorlati irányú gazdasági iskolákat jogkörébe felvette, iskolahálózatának kereteit nagyon kitágította, működési területét benépesítette s munkájának tartalmát megnövelte. Hogy végrehajtó szerve, a Katolikus Tanügyi Főigazgatóság, az új keretben a nagyobb feladatoknak meg tudjon felelni, mind az anyagi, mind a személyi téren szükségszerűen jelentkezett igényléseket ki kellett elégítenie. E célra az anyagi téren legalább elégségesre helyben sikerült a hivatali helyiségeket megszaporítania, s ezt nyomban követte a megfelelő felszerelésről gondoskodás is. Személyi tekintetben a munkaerő-szaporítást elsősorban a szakszerűség szempontja irányította.
E téren örvendetes eseményünk, hogy Milakovszky László, a dunántúli kerület ideiglenes vezetésével megbízott szakelőadó, már mint kinevezett főigazgató kezdte meg eddigi körében az új iskolai évet, továbbá, hogy a bíboros-hercegprímás, mint a K. I. F. elnöke, a központi igazgatói állást, amelyet 1940-41-ben a budapesti kerület főigazgatója, Virágh Teofil, főhivatása mellett áldozatosan átmenetileg még tovább vitt, Simonffy Jenő főtanácsossal, a szombathelyi premontrei gimnázium igazgatójával újra betöltötte. Új szakelőadót nyert a líceumi és tanító(nő)képzőintézeti ügyosztály is. Az erdélyi státus szolgálatába átlépett Ruszthy Rusztek Károly helyére a Főhatóság elnöke dr. M. Eszterle Edit líceumi s tanítónőképzőintézeti szerzetesnő-tanárt állította, második gimnáziumi szakelőadónak pedig meghívással Édes Jenő tanügyi főtanácsost nyertük meg. A megszaporodott irodai munkák maradéktalan elvégzésére újabb segéderőket állítottunk be.
A tanulmányi felügyelői intézményt a bekapcsolt iskolatípusok közül a líceumokra és tanító(nő)képzőintézetekre kiterjedőleg tovább fejlesztette a Főhatóság. Ezt a szükség kívánta, a szakszerűség szempontja meg javallta. A főigazgatók kiszélesült s igen tartalmas munkakörükben valamennyi intézetüket nem tudták volna meglátogatni, ezért kellett munkatársakat keresni az intézetek igazgatói és tanárai között; de a célszerűség is ajánlja ezt a rendszert azért, hogy az intézetek évről-évre ne azonosszakú vezetésnek, hanem különböző szakérdekeltség irányában egyenletesen fejlődjenek. A tanulmányi felügyelők ugyanis egy-egy intézetben ennek figyelembevételével váltogatják egymást. A főigazgatói munkakörbe segítőtársul bevonás a megtiszteltetés érzetét, az iskolalátogatás üdvös céljáról és szükségéről a meggyőződést s a sajáton kívül mást is látás a hasznosság örömét és lelkesedését kelti a tanulmányi felügyelőkben. Minderről az iskolalátogatási jegyzőkönyvekből értesültünk. Vissza