Az élet első hetei

Előszó

"Add nekem a gyermekedet, amíg nincs hétéves, azután a tied lehet" - szól a régi jezsuita mondás, ami talán arra kívánt utalni, hogy az ember az első hét életév során a legformálhatóbb. Amikor én megkaptam az orvosi diplomámat, ezt az időszakot már csak három évre becsülték, később kettőre, végül egyre. Azután hat hónapra. Ez az az időszak, legalábbiis akkor így hitték, amikor egy gyermek megtanulja az emberi viselkedés legalapvetőbb szabályait, hogy hogyan viszonyuljon másokhoz, tehát a barátság, az ellenséges érzelmek és a párbeszéd elemeit.
A fejlettebb technika, a részletesebb vizsgálatok, kutatások azonban kimutatták, hogy már az öt-hat hetes kisbaba is próbálkozik az alapvető kommunikációval, amikor mosolyog és integet.
A legfrisebb kutatások pedig azt igazolták, hogy az újszülött már az első héten megismeri édesanyja arcát. Még fontosabb, hogy már a születést követő első 24 órában kötődik a szülő illatához és hangjához. Bár szeme képtelen a fókusztávolság növelésére, mindent lát, ami 20-25 centiméter távolságra van az arcától.
Azok a gyermekek, akikhez főleg magas, éneklő hangon szól az anya (a szülői "gügyögésnek" megvan a maga biológiai funkciója!), később könnyebben kezdenek el beszélni, és hamarabb tanulnak meg olvasni, mint azok, akiket megfosztottak ettől a folyamatos "helyszíni közvetítéstől". A dalocskáknak és a tapsnak csak részben van ilyen szerepük. Itt meg kell jegyeznem, hogy kísérletekkel kimutatták: azok a madárfiókák, amelyek nem hallhatnak madárdalt, soha nem tanulnak meg énekelni.
A tanulás a születést követő első pillanatban kezdődik, és görbéje az első hat héten... hat napon... hat órában a legmeredekebb... Ha gyermekünk életének első pár hetében erről megfeledkezünk, és nem cselekszünk tudatosan, könnyen veszélyeztethetjük a baba optimális fejlődését, és megbukhatunk az egyik legfontosabb szülői szerepben, a nevelő szerepében. Vissza