Előszó
Quem dii oderunt...
...proeceptorem fecerunt. Akit az istenek gyűlölnek tanárrá teszik.
E kis füzet, amely sorrendben immár a negyedik, iskolánk legrégebbi korszakából mutat be tizenkét olyan...
Tovább
Előszó
Quem dii oderunt...
...proeceptorem fecerunt. Akit az istenek gyűlölnek tanárrá teszik.
E kis füzet, amely sorrendben immár a negyedik, iskolánk legrégebbi korszakából mutat be tizenkét olyan tanárt, akik - legalább harminc éves itteni működésükkel - az intézményhez való ragaszkodás mintaképei.
Tizenkét ember, tizenkét tanár, akiknek az élete, sorsa, megbecsülése sok hasonlóságot mutat a maiakéval.
Generációkat tanítottak, neveltek; tanítványaik a város, a megye, a haza értelmiségi rétegének sorait gyarapították. Oktattak - ha szükség volt rá, vagy a szükség úgy hozta -, akár ingyen is, küzdöttek megélhetésükért, egy tisztességes bérért... S közben fáklyaként - nagy fényt és némi melegséget árasztva - észrevétlenül csonkig égtek.
Nélkülük a Táncsics Mihály Gimnázium ma nem lehetne az, ami...
És ez kötelez. Vállalni kell a küldetést, követni kell az általuk felmutatott példát! Ez a legtöbb, amit - ezen írásos megemlékezésünkön kívül - megbecsülésünk és tiszteletünk jeleként megtehetünk.
A fáklya pedig lobogjon tovább! Emeljük magasra, ne hagyjuk kialudni; hogy a jövőben is gyújtson fényt az ifjúi fejekben, és élesszen az emberi szívekben!
Az Alma Mater köszönti őket.
Kaposvár, 1996. január
Vissza