Az első rendszeres magyar református egyháztörténet

Előszó

320 éve ült össze a pozsonyi delegatum judicium a rendkívüli törvényszék, azzal a határozott szándékkal, hogy a Wesselényi-Zrínyi-Frangepán-féle összeesküvésben való állítólagos részvételük miatt szétszórja és kiirtsa a magyarországi protestánsokat. A Habsburg abszolutizmus valláspolitikájának legszégyenletesebb, legsötétebb fejezete volt ez az időszak, a protestáns egyház számára pedig egyrészt a súlyos megpróbáltatás, nagy elesések, de ugyanakkor bátor hitvallások kora, amely vértanúkat termett. „Sanquis Christianorum semen est". Hitükből - amely a testi életet sem sajnálta - évszázadokon át táplálkozott a magyar protestantizmus. Római katolikus részről 1944-ben írja Galla Ferenc (Az Egység Útja c. lapban), hogy „...a gályarabköltészet... nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rabok szenvedéseinek emléke nemzedékről nemzedékre állandósuljon a protestantizmusban és mindmáig érezhetően befolyásolja annak érzelmi magatartását a katolicizmussal szemben. Prédikációkban, ünnepi szónoklatban, hitközségi és kulturális előadásokban, az oktatásban és a nevelésben egyaránt ma is elmaradhatatlan eszköz a nápolyi gályarabok sorsának hangulatkeltő felhasználása." Kétségtelen, hogy a gályarab-per és következményei századokra megszabták a protestáns egyház viszonyát az államhoz és a római katolicizmushoz. A gályarabokkal való foglalkozás pedig - akár tudományos, akár népszerű formában történt is - mindig kedves téma volt a protestánsok számára. Elsősorban azért, mert hitük tanította az utókort és a kisebbségi magyar protestantizmusnak erőt adott a mindennapi kísértések között. A lelki élet megerőtlenedése idején különösen is hasznos volt egyetemesen, gyülekezetenként, vagy egyénileg is beletekinteni néhány hitvalló embersorsba. Jó volt megérezni és megéreztetni azt, hogy a magyar protestáns egyházak testvéreket és segítő szeretetet találtak a világ keresztyén egyházainál, amelyekkel egy volt a hitük. És mindezek mellett rendkívül jelentős az a tudományos eredmény, amelyet ennek az eseménynek kutatásával kapcsolatban mutatott fel a hazai egyháztörténetírás. A magyar protestáns egyháztörténelemnek nincs még egy szakasza, amelyről olyan gazdag irodalmunk lenne, mint a gályarabság éveiről. Forráspublikációk, tudományos feldolgozások, részlettanulmányok sora mutatja, hogy lelkipásztoraink mindenkor felismerték a kérdés tudományos jelentőségét is. Vissza