A földhitel II.

Előszó

Mihelyt a gazdaság fejlődése elhagyja a szaturnuszi korszaknak, az aranykornak, azt a boldog állapotát., mikor a természet önmagától, az embernek minden közreműködése, minden munkája nélkül megtermett mindent, ami az emberi szükségletek fedezéséhez kellett, a termelésnek tőkére valamilyen alakban szüksége van. Ez alól a mezőgazdaság sem kivétel. Tőkét képvisel a legkezdetlegesebb szerszám, az éles kő, mellyel a gumót kiássák, a horgas ág, mellyel a földet felhasogatják, a vetőmag, amelyet ölébe hullatnak s tőke-értékű maga a munka is, amelyet ezeknek a primitív műveleteknek elvégzése igényel. Minél jobban fejlődik a gazdaság, a tőkének jelentősége a mezőgazdasági termelés terén is annál inkább emelkedik: tőke szükséges a vetőmag megtakarításához, elraktározásához vagy megvásárlásához, tőke kell az állatoknak megszerzéséhez, az idő viszontagságai elől való megóvásához, takarmányozásához, tőke nélkülözhetetlen a föld megműveléséhez használt gazdasági eszközöknek, szerszámoknak, később gépeknek beszerzéséhez. Minden haladás, minden lépés, amelyet a földmívelés a tökéletesedés útján megtesz, akár a mivel és módjának, akár bármely felszerelési tárgy minőségének vagy használhatóságának javítása, mindig új és újabb tőkéket igényel. A mívelés alatt álló kultúrtalaj sem ad önmagában hozamot, hanem csak akkor, ha tőkével jut kapcsolatba s hozama szükségképpen bizonyos arányban 411 a beléje fektetett tőkével. A gazdasági jelenlegi fejlettségi fokán tehát a mezei gazdálkodás régen megszűnt egyedül a föld tulajdonának monopóliumszerű kihasználásai lenni s mindinkább termelési versennyé válik, amelyben a termelésnek egyik tényezője, a tőke, nem nélkülözhető. A tőkének kikapcsolása a mezőgazdasági termelés terén eddig nem is sikerült sehol sem, még az orosz kommunisztikus kísérlet keretében sem. Vissza