Az ideggyógyászat vezérfonala

Előszó

Az ideggyógyászat, mint tudományszak és mint gyakorlatilag fontos tárgy, jelentőségében nagy mértékben megnövekedett. A fajegészségügyi törvény, a házassági törvény és az államnak egyéb pozitív és negatív fajegészségügyi rendelkezései szükségessé teszik minden orvos számára az ideggyógyászati vizsgáló eljárások és a kórismézés elsajátítását. Az orvostanhallgatókat pedig idejében kell alapos, ilyen irányú oktatásban részesíteni. Elég, ha csak emlékeztetek arra éppen az utóbbi években mind gyakoribb tapasztalatra, hogy az ideggyógyászati kórlelettől függ annak eldöntése, hogy pl. valamely gyermekkori gyengeelméjűség vagy valamely görcsös megbetegedés öröklött-e vagy sem. Ehhez járul még az a régóta ismert tény, hogy az idegkórtan körébe sokféle örökléses megbetegedés tartozik. Ennek megfelelően ez a könyv behatóan tárgyalja az örökléstani kérdéseket, anélkül, hogy az ideggyógyászat egyéb területei ezáltal megrövidülnének. A korszerű ideggyógyászat tapasztalatai nyilvánvalóvá tették,hogy a gyakorló orvos korai kórismézésétől függ az agydaganatos beteg sorsa, de természetesen ugyanez áll több más, ideggyógyászati megbetegedésre is. A technika állandó tényverése az idegrendszer gyakori művi sérüléseit eredményezi. A környéki idegrendszer sérülései a háború által fokozott jelentőséget nyertek.
A szerző nagy gondot fordított könyvében az ideggyógyászati vizsgáló módszerek és a leletek ismertetésére. Hogy ez milyen fontos, azt mutatja az orvosszakértői működés, mindenekelőtt pedig ennek kiterjesztése a fajegészségügyi kérdésekre. Ezáltal most nagyobb felelősséggel kell a gyakorló orvosnak is kimerítő ideggyógyászati leleteket elkészíteni, mivel ennek jelentősége túlterjed az egyén sorsán. Ezért ebben a könyvben helyet foglalnak a kórismézésben használatos segédeszközök ismertetése, különösen a röntgenologiai vizsgálat és a liquor cerebrospinalis vizsgálata. Vissza