Ötszáz év története

Előszó

Részlet a könyvből:
A reneszánsz új szellemet, új kort jelentett. Kutató iránya új föld fölfedezésére vezette Columbust 1492-ben, új vallásos felfogásra Luthert 1517-ben, új világbirodalom alapításának eszméjére V. Károlyt 1519-ben, a világrendszer új elméletére Copernicust 1543-ban. A reneszánsz akkor kerítette hatalmába a világot, amikor számolni kezdett a gyakorlattal, a közélettel, a tömeggel; s elsősorban akkor, amikor Amerika fölfedezésével Columbus »Castiliának és Leonnak új világot adott«. A középkor utazói nyugatról kelet felé, a szárazföldön igyekeztek előrehatolni. Az óceán megnyilt a hajósok előtt, de az utazások jóformán csak ötletesen történtek. A normánok épen a XV. században hanyagolták el amerikai összeköttetéseiket, amelyeknek teljes négy század alatt oly kevés hasznát vették. Nagyobb élénkség még mindig csak a Földközi-tenger partjain uralkodott; csakhogy a XV. század derekán ezeknek a partoknak nagyrésze már nem tartozott a keresztények birtokaihoz. Az övék csak Spanyolország északkeleti s Franciaország délnyugati partvonala, az olasz félsziget egész területe s az Adriai-tenger északkeleti része volt. Spanyolország többi és Afrikának egész északi része az arabok, Sziria, Kis-Ázsia és a Balkán-félsziget a törökök uralma alatt állott; sőt a Fekete-tenger partján is török és tatár népek tanyáztak. Egyik tenger sem kelthetett tehát nagy elhatározásokat és zárkozott maradt mind a kettő. A normánok példája már a középkor derekán bebizonyította, hogy a hajózás, a földrajzi ösmeretek terjesztése s a kereskedelem új útjainak kijelölése körül elsősorban az óceán mellékén lakó népektől lehet valamit remélni. Az óceáni partvidékek lakói azonban túlságosan messze estek Rómától, azért a rómaiaknak a Földközi-tenger határai közé szorult kutató és fölfedező szelleme nem lehetett rájuk hatással. Vissza