Vegyipari rendszerek I-II.

Előszó

Az elmúlt évtizedekben a műszaki tudományok nagy fejlődésének lehettünk szemtanúi. Ez a fejlődés mennyiségi és minőségi szempontból is különbözött a megelőző korszakoktól. A fejlődés mennyiségi és minőségi oldalainak kölcsönös összefüggése mindig ismert volt. A mennyiségi változások a fejlődés ütemének közvetlen függvényei, amely ütem tempója egyre gyorsult, az anyagi termelésben szerzett gyakorlati tapasztalatok a műszaki tudományokat bővítették, a szerzett információk megsokasodtak, ezek birtokában az anyagi termelésre a visszahatás olyan volt, hogy a fejlődési ütem további gyorsítása vált lehetővé. A műszaki tudományokban szerzett információ tömeg bizonyos mennyisége lehetővé és szükségessé tette az egyes tudományágak megreformálását, sőt egyes tudományok megszűntek tudományágak lenni (kémiai technológia), és újak keletkeztek (eljárástechnika). Egyre inkább egzakttá váltak a mérnöki tudományok alapjai. A mérnöki tudománynak mindig két forrása volt:
1. a termelési gyakorlat és
2. az alaptudományok.
Az elmúlt időszakban - a szerzett információ tömeg birtokában - jellegzetessé vált, hogy az alaptudományoknak egyre nagyobb szerep jut. Ez nem zárja ki és nem is csökkenti a termelési gyakorlat fontosságát, csupán arról van szó, hogy a megnövekedett információk feldolgozásához az alaptudományok szerepe megnövekedett. Ez jellemző a vegyipari termelés tudományaira is, a korábban leíró, kísérleti jellegű tudományágait egyre inkább az egzaktság fokára emelték.
A mai műszaki tudományok tárgyalási módja tehát megváltozott. Nem leíró jellegű, nem követi az enciklopédikus felsorolást. A szaktudományok tárgyalásának kitüntetett szempontja van. A vegyipari művelettan ilyen értelemben foglalkozik a vegyipari rendszerekben levő gépek, készülékek és berendezések általános elméletével. Azokat a törvényeket tárgyalja, amelyek az alaptudományokkal közvetlenül kapcsolatosak, és a gyártási eljárástól függetlenül mindegyikében megtalálhatjuk.
A vegyipari termelésre ma alapvetően jellemző, hogy soros és párhuzamos kapcsolásban levő műveleti sorokban valósul) meg. Ma nem az jellemző a vegyipari termelésre, hogy az alapanyagból gyártott végtermékhez egyetlen készülék szükséges. Vissza