A Pilisszántói kőfülke

Előszó

A pilisszántói kőfülke szintén egyike azoknak a barlangoknak, melyek a Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szakosztálya, illetőleg ennek lelkes turista-tagja: Bekey Imre Gábor révén keltették fel a szakemberek érdeklődését. Bekey, aki a budapestvidéki barlangok egyik legalaposabb ismerője, az újabb - szélesebb alapokra helyezett - tudományos barlangkutatás megindulása óta fáradhatatlan buzgalommal keresi és pompás érzékkel jelöli meg a kutatásra érdemes barlangokat. Mi, a tudomány szürke napszámosai, kik az év javarészét íróasztalunk mellett görnyedve töltjük, egyéb, sokféle teendőnk közepette aligha érnénk rá, hogy a barlangokat határozott cél nélkül sorra járjuk. A nyitott szemmel járó, művelt turista segitségünkre jön tehát s az ő nyomán a legtöbb esetben bizvást elindulhatunk. A barlangkutatásban ezért joggal nevezhetjük a turistákat a tudomány előőrseinek, akikkel az együttműködés nemcsak kívánatos, de hasznos is. Bekey Imre barátunk ajánlatára és dr. Lenhossék Mihály egyetemi tanár, a Barlangkutató Szakosztály érdemes elnöke biztatására Kadic Ottokár dr. az 1912, évben a pilisszántói kőfülke kutatását is tervbe vette s benne a mondott év október 24-től 27-éig három napon át próbaásatást végzett. E munka eredményéről Kadic a «Barlangkutatás» I. kötetében adott rövid beszámolót, melynek során néhány szóval leirja a barlang fekvését, méreteit s felemliti, hogy benne, az 1 '5 m vastag humusztakaró alatt mikrofaunával és tarándszarvas-csontokkal teli sárga agyag található. Minthogy azonban «lefelé nagy sziklatömzsök állták el az ásatás útját s minthogy az őszi időjárás is tűrhetetlen lett, az ásatást itt be kellett szüntetni». Kadic e jelentésében a barlangot «Orosdy-kőfülkének» nevezi és sorai végén megállapítja, hogy az a további kutatásra érdemes. Vissza