Előszó
Őszintén megmondom, hogy sohasem olvastam szívesen az önéletrajzokat, és az egyéni élet útjáról való visszaemlékezéseket. Számomra nem rokonszenves ez a műfaj azért, mert úgy érzem, hogy van benne...
Tovább
Előszó
Őszintén megmondom, hogy sohasem olvastam szívesen az önéletrajzokat, és az egyéni élet útjáról való visszaemlékezéseket. Számomra nem rokonszenves ez a műfaj azért, mert úgy érzem, hogy van benne némi szerénytelenség, ha valaki saját életét és annak eseményeit fontosabbnak látja, mint a többiét és önmagát választja ki szerzőnek és főszereplőnek egy olyan munkához, amelyben a szubjektivitás elkerülhetetlen. Természetesen kivételt képeznek azok visszaemlékezései akik közismert, nagy események aktív résztvevőiként szereztek érdemeket. Hogy mégis vállalkoztam a visszaemlékezéseim közül egy-egy részletnek a leírására, annak az az oka, hogy kollégáim és ismerőseim véleményét némileg magamévá tettem. Ez a vélemény pedig azt az érvet tartalmazta, hogy véletlenül olyan időben éltem, mely két világháborút, hatalmas társadalmi változást hozott és annak a keretében egy-egy részlet leírása, talán érdekes lehet másoknak is.
Nemegyszer megtörténik, hogy egy esemény, vagy eredmény az embereknek egészen más jelleggel fontos, mint amit olvasásából a teljesen kívül álló egyén, a saját meggondolása alapján levont, vagy amely feljegyzés, egy másik embernek a munkáján keresztül, a közösségnek hasznot jelent.
Fordulatokban gazdag évszázadunkban, nem egy szakma dolgozójának szinte felidézi a leírás azt az eseményt, mely csak azon viszonyok között adódhatott.
Hosszas megfontolás után, átgondolva azokat a jelentősebb eseményeket, amelyekben akaratlanul is részt vettem és amelyek lényegében pontosan, minden oldalról dokumentálva még nincsenek, mégis vállalkoztam, hogy ehhez a munkához hozzálássak. Talán szubjektív gondolataimmal is, a helyzet ismeretében, egy-egy dokumentációját kiegészítsem.
Vissza