Személyiség-pszichológia

Előszó

Felfogásunk szerint a személyiséglélektan elsőrendű feladata a személyiségalakulás folyamatának elemzése. A személyiségalakulás útját a szociális magatartásformák, az értékrendszerek, az énkép ill. önértékelés, valamint az önszabályozás vagy önkontroll funkciók megjelenésével jellemezzük. A személyiségalakulás e 4 fő aspektusa tanulási folyamatok függvénye, a személyiségfejlődés tanulás eredménye. Jóllehet a tanulási folyamatokat az idegrendszeri konstitúció adottságai befolyásolják, s így a személyiségalakulásban idegrendszeri tipológiai tényezők is jelentős szerepet játszanak, a személyiséglélektannak - éppúgy, mint az általános pszichológiának - egyik legfőbb feladata a különböző tanulási formák elemzése. Míg azonban az általános pszichológia a tanulás általános elveit és törvényszerűségeit kutatja, s meghatározza azokat az alapvető kritériumokat, amelyek alapján a tanulás különböző formáit különíthetjük el, addig a személyiséglélektan feladata, hogy - az általános lélektannal szoros összhangban, arra támaszkodva - kiemelje, és speciális vizsgálat tárgyává tegye a szocializáció folyamatában részt vevő tanulási formákat, illetve az általános lélektanban feltárt tanulási mechanizmusokat jelentőségük és szerepük szerint elhelyezze a személyiségalakulás folyamatában. A személyiségalakulás fő aspektusai közül kollégiumunkban elsőként a szociális magatartásformák elsajátításának kérdésével fogunk foglalkozni. A szociális környezetben - egy adott kultúrában - kialakult szokásrendszert követő, ún. szociális magatartásformáknak, a társas érintkezés formáinak, az életformát alkotó viselkedés repertoár elemeinek elsajátítását legmegbízhatóbb módon az utánzásos tanulás garantálja, s a tapasztalat szerint döntően ez biztosítja. Amikor azonban a szociális környezet a szokásrendszeréhez való igazodást követelményként állítja fel, vagyis tudatos, szándékos nevelő-tevékenységet folytat, előtérbe lép a szociális magatartás kialakításában az instrumentális - jutalmazásos és büntetéses - tanulás szerepe. A különböző tanulási formák a személyiségalakulás folyamatában azonban - mint látni fogjuk - nem választhatók élesen külön, sőt, számos ponton elválaszthatatlan módon egybefonódnak. Hasonlóképpen szoros egyességben, kölcsönhatásban jelennek meg a személyiségalakulás egyes aspektusai is. A szociális viselkedés-repertoár kialakulása, és a viselkedés-gátlásrendszer kialakítását célzó büntetéses tanulás egyúttal, szükségképpen jelentéstanulás. A különböző magatartásformák szociális konzekvenciái közvetítik azok pozitív vagy negatív jelentését, értékét, a szociális értékrendszer és magatartásformák tehát egységes tanulási folyamat eredményeként alakulnak. E folyamat további szerves része, a magatartás szociális konzekvenciájának további aspektusa, az énkép és az önértékelés megjelenése, végül pedig, mint majd látni fogjuk, e két utóbbi tényező, az értékrendszer, mint irányelvek rendszere, és az énkép, mint az önindította viselkedés meditátora, biztosítja az önszabályozás, önkontroll, vagy lelkiismereti funkciók megjelenését. A lelkiismereti funkciók hatékonysága végül visszahat az önértékelésre, az értékek hierarchiájára és új, humán-specifikus tanulási formák megjelenéséhez vezet. Vissza