A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága

Előszó

KRAMMEK JENŐ tanulmánya, mely a magyar gyermek és a magyar serdülő ifjúság bonyolult lelki életét rajzolja meg, olyan úttörő kísérlet, melyre a szerzőt hivatottsága, egyéni sorsa s a történelmi eltolódások egyaránt determinálták. A lelki élet általános törvényeit a magyar népközösség történelmi sorsfordulásával hozza összefüggésbe.
A kis emberpalánta és a serdülő ifjú fejlődésmenetének megfigyelése, ébredése, emberré alakulása mindig fölötte érdekes és izgalmas téma volt és ennek a tárgykörnek a feldolgozásából a Magyar Gyermektanulmányi Társaság is derekasan kivette a részét. A gyermek szellemi fejlődése külső előmozdítás (nevelés-tanítás) nélkül, a testi és lelki fejlődés viszonya, az intellektusnak a közvetlen környezettől, a faji jellegtől való meghatározottsága - mindezen körülmények nem kerülték ki a magyar gyermektanulmányozók figyelmét.
A kutatás menete itt sem lehetett más, mint a tudomány egyéb területén. Az általános igazságok megállapítása vezetett a speciális szempontokhoz. Általában: a gyermek tanulmányozása vezetett a magyar gyermek megfigyeléséhez. Azok a magyar, napvilágra jutott analízisek és feldolgozások, melyek a magyar gyermektanulmányi irodalomban gyermekjátékról, meseszeretetről, esztétikai, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésről szólnak, mind arra szolgálnak, hogy részletekben is tudatosítsák és igazolják azokat az általános típus rajzokat, melyeket Vámbéry Ármin, Hermán Ottó, Vadnay Andor, Pékár Károly s más tudósok a magyarságról általában megalkottak. Vissza