A számítástechnika analóg áramkörei

Előszó

Napjainkban egyre nagyobb számban működnek olyan rendszerek, amelyek digitális technikát (számítógép, mikroprocesszor) alkalmaznak az analóg, "valóságos" világból származó villamos jelek (adatok) továbbítására, és/vagy feldolgozására.
A digitális szó több értelemben használatos! Jelenti azon villamos jeleket, amelyek számokat képviselnek, azon fizikai változókat, amelyek diszkjét állapotok felismerésével és megszámolásával mérhetők, és jelenti mindezen feladatok és tevékenységek végrehajtására szolgáló áramköröket.
Az analóg áramkörtechnika előnyei (kedvező környezetben) elsősorban a funkcionális egyszerűségük, a párhuzamos működés lehetősége (lineáris rendszerekben), az igen nagy sebesség, az alacsony ár, továbbá a valóságos fizikai folyamatoknak villamos változókkal és paraméterekkel történő szimulációjának a lehetősége. Kézbentartásuk legnagyobb nehézsége a rendkívül széles dinamika tartomány, ami az elvileg végtelen finom (folyamatos) struktúra következménye, és az ebből fakadó igen nagy szabadságfok a legkülönbözőbb kölcsönhatásokra. A tervezőnek mind elméletben, mind a gyakorlati megvalósításban szem előtt kell tartania a tényt, hogy az analóg áramkörök a valóságos világban működnek, ahol a felbontás, vagy pontosság közvetlen függvénye a fizikai környezetnek, a jelszinteknek, az elemek szórásának, a villamos zavaró tereknek, és az időnek. A sávszélesség további dimenziója ennek a rendkívül sokoldalú rendszernek. A korábban felsoroltak szinte mindegyike hatással van erre is. Vissza