A föld és a tenger (rossz állapotú)

Előszó

Részlet a könyvből:

A FÖLD FELÉPÍTÉSE ÉS ANYAGA.
A FÖLD ALAKJA ÉS NAGYSÁGA.

Földünk alakja nagyon megközelíti a gömböt. Már Pythagoras és Aristoteles is tudták, hogy a Föld gömbalakú. Ma természetesen a számos fizikai mérés alapján már sokkal pontosabban ismerjük a Föld alakját. A Földünkön végzett fokmérések alapján megállapították, hogy a Föld középpontjának távolsága a Föld sarkpontjától vagyis a sarki sugár hossza 6357 km, míg az egyenlítő távolsága a középponttól vagyis az egyenlítő sugár hossza 6378 km; tehát a Föld északi, illetve déli sarka körülbelül 21 km-rel közelebb van a középponthoz, mint az egyenlítő bármely pontja. A Föld közepes sugara a fentiek alapján 6368 km. Az ingamérések ugyancsak azt az eredményt adják, hogy a Föld lapultsága 1/297. Lord Kelvin szerint a Föld akkor is le volna lapulva, ha acélból volna alkotva.
A Föld eszményi alakja a forgási ellipszoid, vagyis az a test, amelyet úgy nyerünk, hogy az ellipszist az egyik átmérője körül megpörgetjük. Ettől az eszményi alaktól azonban a Föld alakja kissé különbözik, t. i. bizonyos torzulásokat szenvedett. A legújabb vizsgálatok szerint a Föld alakja semmiféle szabályos mértani alaknak sem felel meg, geoidnak szokás nevezni, mely nagyon megközelíti a forgási ellipszoidot, azonban utóbbitól nagyon sok helyi eltérést tapasztalunk. Geoidon azt a felületet értjük, mely a Föld minden pontjában a nehézség irányát merőlegesen metszi. Még a tengerek felszíne sem felel meg a forgási ellipszoidnak. A Föld alakjának torzítását sokféle körülmény idézi elő; a legnagyobb szerepet játssza a torzításban a szárazulatok vonzóereje; már egymagában egy hegy vonzóereje megváltoztatja a Föld alakját.
A geoid alakja a forgási ellipszoidhoz képest olyan, hogy az óceánok felszíne alatt az ellipszoid alá süllyed, a kontinenseken pedig a geoid felszíne a forgási ellipszoid fölé emelkedik; legalább is ennek kell következnie a fentebb elmondottakból. A szárazulatokon a nehézség értéke kisebb, a tengereken nagyobb; általában a hegységekben a nehézség értéke a normális alatt van, a mélyedésekben és tengerekben pedig a normális felett van; a szárazulatokon tehát tömeghiány, a tengerekben pedig tömegfelesleg van. A tengervíz sűrűsége a szárazföld sűrűségéhez képest jóval csekélyebb; mégis ez a kisebb sűrűség mintegy ki van egyenlítve a tengerfenék nagyobb nehézsége révén. Vissza