Kő kövön... marad

Előszó

Manapság, amikor mindent eláraszt az áltudományos ostobaságok sokasága, amikor a médiában távgyógyítók, kártyajósok zavaros magyarázatait hallhatjuk, amikor különféle mágusok a televíziónézők milliói előtt „veszik le a rontást" hiszékeny emberekről, akkor reményt keltő fénysugárként kell örülni minden olyan kiadványnak, ami megpróbálja közérthető stílusban elmagyarázni az érdeklődőknek a természet jelenségeit.
A természettudományos ismeretterjesztés rendkívül nehéz helyzetben van, s lassan mindenhonnan kiszorul. A hajdan nagy tömegeket megmozgató és komoly missziót teljesítő Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Természettudományi Társulat a létéért küzd. Újabb és újabb hírek szólnak arról, hogy olyan nagy múltú és magas színvonalú ismeretterjesztő lapok, mint az Élet és Tudomány valamint a Természet Világa - finanszírozási nehézségek miatt - meg fog szűnni.
Nem rózsás a helyzet az általános és középiskolai oktatásban sem, ahol egyre alacsonyabb óraszámban folyik a természettudományok oktatása. Ezen belül a földtudományok különösen hátrányos helyzetben vannak. A földrajztanítás még valamelyest „tartja magát", de a geológia igen szerteágazó és szépségesen izgalmas részterületei sehova nem férnek be. A földtudományok művelői hosszú ideje küzdenek azért, hogy a közoktatásban nagyobb teret kapjon a földtan és a földrajz - mindhiába. Ne csodálkozzunk hát, hogy a különféle televíziós vetélkedőkön a középkorúak és a fiatalabb korosztályok rendre elbuknak egészen egyszerű földrajzi kérdéseken is. Vissza