Elorzott igazság

Előszó

Majd' másfél éve jelent meg Védtelen igazság című könyvem. Nagy port vert föl. Markáns - sokak szerint túlságosan is kemény - elemzéseim és állításaim legalább annyi ellenérzést szültek, mint amennyi elismerést arattak. Mondanom sem kell: előbbit főként bíró-, utóbbit jobbára ügyvédberkekben, valamint nemjogász körökben.
A legkedvesebb reakció a Pesti Központi Kerületi Bíróság folyosóján ért. Talárban masírozott a középkorú bírónő, aki láttomra megtorpant, s határozottan elém penderült:
- Ugye, maga a Kende? - Töredelmes beismerésemre hevesen kifakadt:
- Hát, tudja, nagyon mérges vagyok ám magára! Végigolvastam a könyvét, és persze egyetlen szavával sem értek egyet, csakhogy cáfolni sem tudom egyiket sem! Végigbogarásztam a történeteit, gondoltam, csak találok valami olyat, amire aztán azt mondhatom: na, tessék, micsoda ostobaságokat ír - és, az istenfáját magának, nem leltem egyet sem! Vissza

Fülszöveg

A Védtelen igazság folytatása ismét az ítélkezés, a bíróságok munkáját veszi górcső alá. Döbbenetes tényeket tár az olvasó elé arról, miféle ítéletek születnek napjainkban.
A móri mészárlás ügyében született verdiktek részletes elemzése lélegzetelállító tényekre derít fényt: kiderül, milyen "bizonyítékok" alapján ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre első- majd másodfokon is az ebben az ügyben teljesen ártatlan Kaiser Edét. Például hogyan másították meg a szemtanúk vallomásait, miként minősítették "lényegében vaknak" egyiküket, hogyan vettek semmibe döntő érveket és adatokat, s miképp adott Varga Zoltán bíró úr olyan tényeket a fegyverszakértő szájába, amelyek soha nem hangzottak el.
Kiderül, hogy Varga Zoltán bíró a kisgazda Székely Zoltán esetében ugyanazokat a hibákat követte el, mint a móri ügyben.
Kiderül, hogy a mai magyar igazságszolgáltatási gyakorlatban előfordulhat, hogy egy kereseti kérelmet hat perben egyetlenegyszer se bíráljanak el, hogy a bíróság jóvoltából egy tulajdonos huszonkét éve ne juthasson saját tulajdonához, s hogy elárverezzenek egy éppen per alatt álló ingatlant.
Kiderül, hogy a Legfelsőbb Bíróság olyan ítéleteket hoz, amelyek egyike kizárólag így értelmezhető: "aki a részvényeket köteles visszavenni, az nem köteles visszavenni a részvényeket". Esetleg pontosítva: "aki valamire kötelezett, az nem köteles azt megtenni".
Az Elorzott igazságban bemutatott több mint ötven ügy ismételten azt bizonyítja, hogy az egymásnak ellentmondó ítéletek, a törvénytelenségek özöne és néha nyíltan rasszista ítélkezés a magyar bíróságok napi rutinjává vált. Vissza