Latin-német-magyar átalános tiszti szótár

Előszó

A legutóbbi tizenegy év leforgása alatt a magyar nemzet azon legdrágább kincsét, melyet legjobban féltett, s mely legtöbb veszélynek is volt kitéve - t. i. nyelvét oly hőn ápolá, hogy ez mind bel- mind külterjben nevezetes haladást tőn.
Csak egy irányban maradt a magyar nyelv hátra, ugy t. i. mint hivatalos nyelv. Azon, leginkább a magánjog s némileg a technica körébe tartozó néhány műszón kivül, melyek itt-ott, törvényszerű rendeletek többé-kevésbbé sükerült forditásaiban s a közéletbe szükségből átszivárgott kifejezésekben föltalálhatók, alig akadunk valamire: - a kormány befolyása alatt álló hivataloknál, intézeteknél és vállalatoknál a közlekedési nyelv jobbára a német levén.
Most, midőn a nemzetek Istene nyelvünknek az ezt megillető jogos tért már-már ismét visszaadja; most midőn a jelen átalakulási viszonyok a régmult, mult és jelen tudalmát a jövő számára nagy mértékben veszik igénybe: sokszoros szükségét láttam és tapasztaltam oly tiszti szótár szerkesztésének, mely átalánossága által necsak hogy az eddigelé megjelent hasonnemű műveket fölülmulni törekedjék, de mely olyan legyen, hogy magába foglalja a régi, mult, és uj törvénykezési, kül- és belpolitikai, közigazgatási - és pedig: a kormányszéki, megyei, községi, pénzügyi, pénztárkezelési, számvevési, technikai, épitészeti, bányászati, orvosi s némileg a hadi stb. hivatalos életben leginkább előfordulható s forditás tekintetében sajátságosb tiszti műszavakat. Vissza