Zsidó megújhodásért

Előszó

Pest, 1945 január vége ... Buda felől még ágyúdörgés hallatszik. A Wesselényi-utca elején már romokban hever a gettópalánk. A dohányutcai templom körül holttestek feküsznek a havon...
Ketten közelednek összekarolva a volt gettó felől: két sovány sápadtarcú, rongyosruhás alak. Az egyik őszhajú öregasszony, a másiki fekete fürtű gyermekifjú. Egymást vezetik: nehéz eldönteni, melyik támogatja a másikat. A nagy templom felé mennek, amely maga is súlyosan megsérült az ostrom alatt. A nyitott bejáraton át látható, hogy tetőzetét belövések törték át: a karcsú oszlopok felett a beszakadt menyezeten át megpillantjuk az eget. A frigyszekrény azonban teljesen sértetlen. Feléje indulnak, az anyóka, meg a gyermek. Odamennek, ahol a frigyszekrény kárpitja ragyog a tetőnyíláson át besugárzó napfény kévéjében. Szótlanul állnak mindketten és fátyolos szemekkel néznek a romok felett emelkedő szentélyre. Az ajkak némák, de a szívek beszélnek, ámde amiről most szólnak, azt szavak nem mondhatják el.
Imádkoznak és emlékeznek. Az öregasszony urára gondol, aki meghalt a gettó szenvedéseiben. Gyermekeire emlékezik, fiára, akinek fia itt áll most mellette. Kibontja motyóját és három mécsest vesz elő. Ezeket őrizgette, mentegette a nagy pusztulás idején. Egyiket maga gyújtja meg, a másik kettőt pedig odaadja a gyermeknek. Azok is lángragyúlnak: az apáért, aki a harctéri télben maradit és az anyáért, akit gyilkos golyó ölt meg.
Most felegyenesedik az öregasszony, magához öleli a gyermeket s elindulnak. Kint az utcán a templom mellett megszólal az asszony:
- Itt a templom mellett valamikor régi ház állott. Abban született az a nagy zsidó férfiú, aki látta a zsidó jövendőt... Herzl... A házat már régen lebontották templom van a helyén azoknak a zsidó hősöknek emlékére, akik meghaltak ezért az országért... A hősök temploma előtt sírok fognak domborulni, azoknak sírjai, akiket itt a gettóban halálba vitt a gyűlölet. A hősök és mártírok szelleme őrzi itt Herzl emlékét.
- A gyermek áll és merengve látja azt a régi házat és azt a férfiút, aki előre látta a zsidó jövendőt. Felködlik előtte a múlt és a jövő:
- Most merre megyünk? - kérdi a gyermek.
- Ugy-e látod őt?! - szól az asszony. - Int neked: arra menj! Vissza