Az egységes magyar gyorsírás tankönyve I.

Előszó

Amikor a minisztertanács 1929. december 6-i határozatának végrehajtásaképen a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 31.591/1932. sz. rendeletével kötelezővé tette a gyorsírás tanulását a középiskolák IV. és V. osztályában, ezzel természetszerűleg szükségessé vált a fogalmazási gyorsírás anyagának átcsoportosítása. Számolni kellett a 13-14 éves tanulók értelmi fokával és befogadóképességével, ezért az eddigi állandó rövidítéseknek, továbbá a képző- és ragrövidítéseknek egy részét el kellett hagyni, azonkívül egyöntetűvé és könnyebbé kellett tenni bizonyos jelölési módokat is, úgy, ahogy ezt a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az egységes magyar gyorsírás alapokmányának kiegészítése és módosítása tárgyában kiadott 31.590/1932. sz. rendelete megkívánja. Ezek a körülmények tették szükségessé, hogy teljesen új gyorsírási tankönyvet adjunk a tanulóifjúság kezébe. E tankönyv megírásánál a módosított alapokmány pontos betartásán kívül biztos támpontul szolgáltak két évtizedes tankönyvírói és gyorsírástanári tapasztalataink, amelyekre támaszkodva oda törekedtünk, hogy szigorú és következetes módszerességgel dolgozzuk fel az előírt tananyagot. Nagyon vigyáztunk arra, hogy egy-egy lecke keretén belül csak annyit adjunk, amennyit a tanulók tömegtanitás mellett is megérthetnek és begyakorolhatnak. A régebbi tankönyvekkel szemben jóval kevesebb elméleti részt, sokkal kevesebb rövidítést és kisebbterjedelmű feladatokat adunk s biztosan reméljük, hogy ezzel a tanár és tanuló munkáját egyaránt nagyon megkönnyítettük. Számoltunk azzal, hogy a könyv magántanulásra is alkalmas legyen, ezért a magyarázatok részletesek és világosak.
Minthogy ez a tankönyv nemcsak középiskolások, hanem felsőkereskedelmi és polgári iskolai tanulók számára is készült, ezért a gyakorlatok, feladatok, olvasmányok és diktátumok anyagát a lehető legváltozatosabban válogattuk össze. Minden leckében van egy kereskedelmi, egy irodalmi (szépirodalmi), egy közgazdasági és egy politikai tárgyú feladat, mindenkor úgy választva, hogy az érdekes és közhasznú ismereteket nyújtson. Látszólag nagy feladatot ró a tanulóra egy-egy lecke megtanulása. De ha figyelembe vesszük, hogy a tanulónak csak az elméleti rész szópéldáit, a gyakorlatot és a házi feladatot kell leírnia és begyakorolnia, míg az olvasási gyakorlatot az iskolában olvassák át, a diktátumot pedig szintén az órán a tanár diktálja le, az elvégzendő házi munkaanyag terjedelme csak akkora, hogy azt (naponta 3-szori leírást számítva) a leggyengébb képességű tanuló is elvégezheti 15-20 perc alatt.
Vissza