Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Fülszöveg

„A gyilkos már regen megugrott, de áldozata ott hevert az út közepén, hihetetlenül összezúzva. A bot, mellyel a tettet elkövettek, kettétört ez őrült kegyetlenség erejétől, pedig ritka, igen szívós és nehéz fából készült; egyik fele a csatornába gurult, a másikat, kétségtelenül, magával vitte a gyilkos. az áldozatnál erszényt és aranyórát találtak, de névjegyet, írást nem, mindössze egy lepecsételt és felbélyegzett borítékot, amit valószínűleg éppen fel akart adni, s utterson ügyvéd neve és címe volt rajta.
Ezt másnap reggel elvitték az ügyvédnek, még mielőtt
felkelt volna. mihelyt meglátta, és elmondták neki a körülményeket, ünnepélyes arcot vágott. - nem mondhatok semmit, míg nem látom a tetemet - mondta."
Canfafe/uicte
„Egyszerre csak két alakot láttam meg: az egyik egy kis ember volt, aki gyors léptekkel haladt kelet fele; a másik egy körülbelül nyolc-tíz esztendős lányka, aki lélekszakadva futott végig egy keresztutcán. nos, ez a kettő, elég természetes módon, egymásnak... Tovább

Fülszöveg

„A gyilkos már regen megugrott, de áldozata ott hevert az út közepén, hihetetlenül összezúzva. A bot, mellyel a tettet elkövettek, kettétört ez őrült kegyetlenség erejétől, pedig ritka, igen szívós és nehéz fából készült; egyik fele a csatornába gurult, a másikat, kétségtelenül, magával vitte a gyilkos. az áldozatnál erszényt és aranyórát találtak, de névjegyet, írást nem, mindössze egy lepecsételt és felbélyegzett borítékot, amit valószínűleg éppen fel akart adni, s utterson ügyvéd neve és címe volt rajta.
Ezt másnap reggel elvitték az ügyvédnek, még mielőtt
felkelt volna. mihelyt meglátta, és elmondták neki a körülményeket, ünnepélyes arcot vágott. - nem mondhatok semmit, míg nem látom a tetemet - mondta."
Canfafe/uicte
„Egyszerre csak két alakot láttam meg: az egyik egy kis ember volt, aki gyors léptekkel haladt kelet fele; a másik egy körülbelül nyolc-tíz esztendős lányka, aki lélekszakadva futott végig egy keresztutcán. nos, ez a kettő, elég természetes módon, egymásnak szaladt a sarkon, és itt következik történetem irtóztató része, mert a férfi nyugodtan keresztültaposott a gyermek testén, és ott hagyta sírva-ríva az utca kövén.
Elmondva talán semmiség, de látványnak
pokoli volt. nem is emberhez hasonlított az a férfi: olyan volt, mint valami pusztító
démon. Felkiáltottam, utánaeredtem,
nyakon csíptem azt az urat, és visszavittem a síró gyermekhez, aki körül már valóságos csoportosulás támadt. egészen nyugodt volt, nem ellenkezett, de olyan csúnya pillantást vetett rám, hogy kirázott tőle a hideg." Vissza