Előszó
Részlet:
Az intenzív betegellátás fogalma az elmúlt 10—15 esztendőben az orvostudomány és az orvosi technika fejlődésével került az orvosi szaknyelvbe. Az intenzív ápolás bevezetése egyben megváltoztatja a kórházak működéséről, felépítéséről, szerkezetéről, vezetéséről alkotott korábbi gyakorlatot. Az intenzív ápolás a progresszív betegellátási rendszernek egyik láncszeme. A kórház ezen betegellátási rendszer meghatározott szakasza, amely követi a körzeti orvosi, majd a járóbeteg-szakorvosi ellátást.
A kórházon belül a progresszív ellátási rendszernek három szintjét különböztetjük meg: az intenzív, az aktív és a lábadozó vagy rehabilitációs ágyak szakaszait.
Nem is oly rég volt már egy periódus, amikor a kórház osztályokra való tagozódása mellett is voltak osztályoktól független, kivált részlegek. A mi kórházunkban is működött lábadozó osztály. Közkőrházakban vannak például baj megállapító részlegek, amelyek szintén nem tartoznak a szakágazatok szerinti osztályokhoz. A szakágazatok szerinti tagozódástól bizonyos eltérések tehát mutatkoznak és az intenzív therápiának, a progresszív ápolási rendszernek bevezetése a modern kórházba tulajdonképpen a szakágazatok tagadása, magasabb szinten.
Az egyes diszciplínák szétválása, a specializálódás után vannak bizonyos súlyos állapotok (elsősorban a keringés, a légzés, és a só-folyadékháztartás felbomlása), amelyekben a túlélés biztosítása a döntő, és csak másodlagosan jön tekintetbe a kiváltó ok, amely a súlyos állapotot létrehozta. így tehát magasabb szinten, az intenzív ápolás interdiszciplinárissá válik, a specializálódásnak a tagadásává anélkül, hogy az orvostudomány specializálódását a priori tagadná.
Konferenciánk nem volt hivatott arra, hogy az intenzív therápia minden részletkérdésével tudományos önállóság igényével foglalkozzék.
Vissza