A varázsbolt

Fülszöveg

Egy agyműtét bonyolult dolog, de a hátsó koponyaárokban végzett operáció, főleg egy kisgyermek esetében, szinte elképzelhetetlenül nehéz... Eltávolítom a tumor utolsó darabját, amely az agy mélyén az egyik nagyobb ütőérhez csatlakozik... Az asszisztens figyelme egy másodpercre elkalandozik, de ez elég arra, hogy átszakítsa az érfalat. És aztán elszabadul a pokol... Az altatóorvos rám pillant, szeméből sugárzik a félelem. Ki fogunk futni az időből!
Vakon dolgozom, úgy, hogy a szívemet nyitom meg az okozatokon és képességeken túli lehetőségek felé, és azt kezdem el csinálni, amit évtizedekkel ezelőtt tanultam, nem az egyetemen, nem iskolában, hanem a kaliforniai sivatagban rejtőző kis varázsbolt hátsó szobájában.
Elcsendesítem az elmémet.
Megnyugtatom a testemet.
Vakon nyúlok be, de tudom, hogy emögött az élet mögött a láthatónál sokkal több minden rejtőzik, és mindegyikünk képes csodát tenni, messze túl minden elképzelés határán. Sorsunk a saját kezünkben van, én pedig nem fogom hagyni, hogy ez a négyéves kisfiú most haljon meg, ezen a műtőasztalon.

Az időszámításunk előtti tizenhetedik században az egyiptomiak még azt hitték, hogy az intelligencia forrása a szív. A szív volt az, amit a halál után is tiszteltek és más szervekkel együtt megőriztek. Az agynak oly csekély volt a jelentősége, hogy még a balzsamozás előtt eltávolították az orrüregen keresztül egy horoggal, és egyszerűén kidobták.
Ötezer évre volt szükség, hogy az agy jobbára semleges megítélése megváltozzon... Vissza