Jégkorong

Előszó

I. A JÉGKORONGOZÁS TÖRTÉNETE Minden sportág igyekszik eredetét az őskorba visszavezetni. Már az amőbák is jégkorongoztak... Igaz ezzel a sportágak közötti versenyt megnyernénk, de az állítás történelmileg nem bizonyítható. Az ősembernél régibb pedig nincs. Arról tudunk, hogy a római légiók katonái gyeplabdáztak s ez a játék a hoki ősének tekinthető. Mielőtt a jégkorong történetének boncolgatásába kezdenénk, ismerkedjünk meg - persze csak nagyvonalakban - a játék alapmozgásával, a korcsolyázással. Az északi népek mondái szerint a korcsolya az ősidőkből származik. Az őskori leletek tanúsága szerint az első korcsolyákat csontból készítette az ember. 5-10.000 év előtti csontkorcsolyákat sokfelé találtak Európában. Svédországban, Finnországban, Norvégiában kerültek felszínre csúszó-csontok és botok, amit az elcsúszás ellen használtak. Mindazokon a helyeken találtak hasonló leleteket, ahol hamarabb befagytak a vizek, mint hó esne.
A korcsolyázás a mondák és legendák szerint a tél istenének, Ullernek a kedvenc szórakozása volt. Az izlandi történelmi gyűjtemény arról ír, hogy az állatok csontján csúszó íjász istennek gyors sítalpa van s vele versenyre kelni senki sem tud. Lehetséges, hogy kőkorcsolyára gondoltak, hiszen a keresztény időkben a korcsolyának volt már egy fából készült formája. A korcsolya alakja egy olyan legendát keltett életre, mely szerint az isten egy olyan hajón lebegett a hegyek és a völgyek felett, amely a fagyott vizeken is képes átkelni. Az írásos emlékek szerint az isten varázserőt ad egy csontnak, amivel keresztül szelte a tengert és az útjába kerülő befagyott vizeken olyan gyorsan kelt át, mintha csónakban ült volna. Vissza