Újtestamentom II. (töredék)

Előszó

PÁL APOSTOLNAK életviszonyairól, tudományáról és irományairól, Pál apostolnak, ezen egyházi tekintetben oly igen is érdekes férfinak, életrajzához a szükséges adatokat veszszük részint saját leveleiből, melyekben gyakran szól magáról, részint az apostolok cselekedeteiről irott könyvben róla följegyzett tudósításokból.
Az ő egyéniségének és történetcinek alapos ismerete nem kis fontosságú; mert irományait csak ugy érthetjük meg, ha az ö fejlődése, jelleme és irói s tanítói sajátsága tisztán állnak előttünk. Itt mi életképét csupán főbb és érdekesebb vonásaiban adjuk, ugy a mint következik.
Saul (kért, kivánt), vagy Pál, a mint ő magát nevezte mihelyt az évangyéliomot görög s latin földön is elkezdte hirdetni, születék Társusban, Czilicziának, Kisázsia egyik tartományának fővárosában, mely akkoron a tudománynak és művészetnek egyik kitűnő fészke, s e tekintetben Athenaenek és Alexandriának vetélytársa vala. Ő valóságos zsidó szüléktől származott (Fil. 3, 5. 2. Kor. 11,12.), kik a római polgárjog szép kiváltságával birtak, melynek Pál maga is nem egyszer vette hasznát (Csel. 16, 37. 22, 25. s. k.). Külsőjére nézve igénytelen, törpe és szikár testalkatú volt (2. Kor. 10,1.10.). Őt tehát mint zsidót nemzete szokásához képpest 12 éves korában (ekkor kezdték a zsidók a komolyabb tudományok tanulását), Jéruzsálembe vitték föl szüléi, hogy ottan az országos hirü tudós Gámáliel rabbinál a farizéusok szigorú elvei szerint növekednék, s tanulná bé tőlük a szentírásnak és szájhagyománynak (Makk. 7, 13.) tudós magyarázatát (Csel. 23, 3.). Itt ő, csakugyan nemzete szokásához képpest, mellékesen bétanulta a szőnyeghez és az úti-sátorhoz szükséges kelmék készítése módját is (Csel. 18, 3.). Vissza