Az emberekkel bánás lélektani alapjai

Előszó

Részlet
Dr. Imre Sándor: Az emberekkel bánás lélektani alapjai.

I. 1. Mindenféle foglalkozás megkívánja emberek érintkezését, tehát egyetlen foglalkozásban sem közömbös, hogy tudunk-e bánni másokkal. Erre nem mindenki gondol, mert a mindennapi jelenségeket annyira megszokjuk, hogy észrevétlenül haladunk el mellettök, a hatásuk átmegy rajtunk a nélkül, hogy átélnők őket. Valami nyomuk ugyan ekkor is marad bennünk, de erre sem igen eszmélünk. Ez jó is, mert így nem terhelnek bennünket; sokszor azonban baj, mert e miatt életünknek éppen a legállandóbb, legtermészetesebb körülményeivel nem vagyunk tisztában. Ezért támad gyakran olyan nehézségünk, amit megelőzhettünk volna, ha fenyegető jeleit idejében észrevesszük; sokszor nem értjük, hogy mi történik velünk, mert jelentéktelennek véltünk, apróságnak tekintettünk valamit, holott tudhatnók, hogy folytatása mindennek lehet, oka pedig bizonyosan van. Ide tartozik az is, hogy néha nem értjük valakinek kellemes vagy bántó magatartását irányunkban, mert nem szoktuk meg, hogy magunkra is figyeljünk, arra, hogy mi miként bánunk másokkal, miféle hatást teszünk vagy tehetünk. Pedig ez a forrása számtalan kedvező, még több kedvezőtlen eseménynek, néha az ember egész sorsának. Mégis nagyon kevéssé gondolunk erre, többnyire csak utólag jut eszünkbe, hogy ezt vagy azt éppen ennek vagy annak az embernek nem, vagy nem úgy kellett volna mondanunk, ezt vagy azt jobb lett volna nem tennünk, mert a hatása nem az lett vagy nyilván nem az lesz, amit el kellett volna érnünk. Vissza