Előszó
Némi késéssel adom át a nyilvánosságnak munkám harmadik kötetét, amely a rugalmas szilárd testek statikáját, a szilárdságtant tárgyalja. A késedelemért egyedül a szerzőt illeti felelősség, akinek...
Tovább
Előszó
Némi késéssel adom át a nyilvánosságnak munkám harmadik kötetét, amely a rugalmas szilárd testek statikáját, a szilárdságtant tárgyalja. A késedelemért egyedül a szerzőt illeti felelősség, akinek hivatalos elfoglaltsága nagyon kicsiny adagokban engedett csak időt a sajtó alá rendezésre. A kiadó mindent elkövetett, hogy a kötet minél gyorsabban és minél kifogástalanabb kiállításban jelenjen meg; fogadja fáradozásáért és áldozatkészségéért a szerző hálás köszönetét.
Ne riasszon vissza senkit e kötetnek látszólagos nagy terjedelme; a felölelt anyag csupán a legszükségesebbet tartalmazza, ezt a keveset azonban igyekeztem úgy előadni, hogy az olvasó nemcsak megérthesse, hanem helyesen értékelni is tudja. A mechanika egy ágában sincs nagyobb szükség erre a helyes értékelésre, mint éppen a szilárdságtanban, ebben a félig exact, félig empirikus tudományban, amelyben a problémákat hol „szigorú", hol pedig csak „megközelítő" elmélettel tárgyaljuk. Bármennyire lenézze is az exact mathematikus az ő szempontjából tökéletlen és hibás megközelítő elméletet, és bármilyen félő borzalommal tekintsen is a gyakorlat némely embere a szigorú elmélet parciális differenciálegyenleteire, azért a helyesen értékelőnek ítélete szerint mindenik elmélet lehet jó is, rossz is, mert minden azon fordul meg, hogy az elmélet eredménye a gyakorlat igényeitől megszabott mértékben megegyezik-e a valósággal vagy sem.
Hogy igyekezetem eléri-e a célját? Erre a kérdésre majd elsősorban e kötet figyelmes olvasói adhatják meg saját tapasztalatukból a választ. Nekem azonban a kedvező válaszra már előre is reményt nyújt az, hogy munkám első két kötetét a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet a folyó évben az aranyérmével való kitüntetésre érdemesnek találta. Noha ez a nagy kitüntetés, amelyért ehelyütt is mélységes köszönetet mondok, kétségenkívül főleg az első magyarnyelvű teljes mérnöki mechanika megírásának törekvését akarta honorálni, azért talán némirészben a feldolgozásmód szellemének is szólt. És mivel ugyanabban a szellemben írtam a harmadik kötetet is, mint az első kettőt, azért legyen szabad remélnem, hogy ezt a kötetet is haszonnal forgathatják a tanulni vágyó vagy a tudásukat felfrissíteni óhajtó magyar technikusok.
Budapest, 1921 szeptember hó.
Dr. ifj. Szily Kálmán.
Vissza