A robbantások elleni védekezés feladatai

Előszó

Bár a robbantóanyagok (a robbanóanyagok és a robbantószerek) "igazi" modern története csak Nobel Alfréd korával, a múlt század 60-as éveivel kezdődik, már 1605. október 26-án lepleztek le egy robbantásos merényletkísérletet. Annak érdekében, hogy a katolikus párti Guy Fawkes eltávolíthassa a protestáns-anglikán I. Jakab királyt, 36 hordóban 1632 kg fekete lőport helyezett el a parlament pincéjében a tűzifa és a rőzse alatt. A parlament megnyitására, 1605. november 5-re tervezett merényletet egy névtelen levél révén leplezték le és az összeesküvőket kegyetlen módon kivégezték. A parlament pincéjébe a lőport egy ásott alagúton és egy szomszédos szenespince közel 3 méteres falának áttörésével juttatták be. (A parlamenti őrségnek semmi nem tűnt fel a feltehetően zajos műveletek során.) Megjegyzendő, hogy a bányászatban a világon először 1627. február 9-én robbantott először fekete lőporral Weindl Gáspár tiroli bányamester és ezt megelőzően 1621. augusztus 7-én Görlitz tájékon a szász választófejedelem kocsijának útját akadályozó nagy kőtömböt robbantották széjjel.
Nobel Alfréd a korábban felfedezett igen veszélyes nitroglicerint dinamittá "szelídítette", viszonylag kezelésbiztos robbanóanyaggá fejlesztette. Elkészítette a biztonságos indításhoz (iniciáláshoz) szükséges robbantó gyutacsokat is. És ezután elkezdődött a bűnös célzatú robbantások kora, kialakult a versenyfutás a robbantóanyagok műszaki fejlődéséből adódó robbantásos (akkoriban anarchista, később nihilista, majd radikális nacionalista, napjainkban szélsőséges és terrorista) akciók, merényletek műszaki lehetőségei és a rendőrség biztonsági, megelőzési, nyomozati tevékenységei között.
A robbantásos merényletek "klasszikus" korszaka, melyben a merénylő viszonylagosan "testközeli" jelenléte is szükséges lehetett, a második világháború utáni 50-es években befejeződött és megjelentek az elektronikus eszközökből is eredő, viszonylag nehezen megelőzhető robbantásos akciók, merényletek. Vissza