Tini-fogyi

Előszó

Kedves fiúk, kedves lányok, tizenévesek. Ma, amikor a tükörbe néztek, talán csak az jut az eszetekbe, milyen jó is volna tornaórán olyannak lenni, mint nem kövér társaitok, vagy feszes farmerban sétálgatni, úgy, hogy senki sem mondja rátok: ez bizony nem áll jól - még akkor sem, ha fiatalok vagytok. Természetes, hogy ez jár a fejetekben, hiszen a sajnálatos (de nem kevés) kivételtől eltekintve, még nem kell szembenézni a kövérség okozta betegségekkel. Sokan közületek talán arra is gondolnak: kinövik, mire felnőttek lesznek, és próbálják önmagukat ezzel megnyugtatni, miközben eszik tovább, és nagyobb mennyiségben a hizlaló ételeket. A magabiztosság csak látszat. Aki eltér az átlagtól, az feszélyezve érzi magát, akár bevallja, akár nem. A túlsúly nem csak tornadresszben, feszes farmerban zavaró, hanem az élet minden területén, bármily nagyszerűt produkáltok munkában, tanulásban, a lelketek mélyén ott a kisördög, a kisebbségi érzés, ami önbizalomvesztő lesz előbb-utóbb. Próbálkoztok kiemelkedő teljesítményekkel pótolni, hogy nem lehettek olyanok, mint az átlag, de minden siker ellenére sérülékeny lelkűek maradtok.
Sokan próbáltok önmagatokon segíteni, titokban koplalva, hogy a másik ne lássa, ne tudja meg, de ezek a fogyókúrák rendre kudarcba fulladnak. Az önmagatok számára előírt fogyókúra célja gyors, látványos fogyás, ami csak úgy érhető el, ha a koplalással megfosztjátok fejlődésben lévő szervezeteteket a szükséges tápanyagoktól, vitaminoktól, ásványi anyagoktól. Fáradékonyság, levertség lesz úrrá rajtatok, miközben késik a látványos eredmény, mert a szervezet védekezik, és mindent hasznosít, amit elfogyasztotok. Így aztán néhány hét után jön a kiábrándulás, úgy érzitek: nem volt értelme, talán még azt is elhitetitek magatokkal, hogy ti olyanok vagytok, akik még a víztől is híznak és bánatotokban igyekeztek pótolni az elmúlt hetek koplalását, és egy-két hét alatt már az a ruha is szűk lesz, ami fogyókúrátok előtt jó volt... Vissza