A Budapesti II. ker. kir. egyetemi katholikus gimnázium (III-VIII. osztály reálgimnázium) értesítője az 1936-37. tanévről fennállásának 250. évéről

Előszó

ANTOS MIHÁLY.
(1880. Püspökszenterzsébet - 1937. Budapest.)

Antos Mihály elment, búcsúvétel nélkül.
Ezt maga se gondolta volna soha, bár igaz, hogy nem is sejtette, hogy nagy út előtt áll. Még április 7-én délelőtt csupa jókedv és tréfa volt és soha többé nem láttuk viszont. Hazament, az írógépébe papírt tett és az öreg jegyző belekezdett egy konferenciális jegyzőkönyv elkészítésébe. Félig-meddig már meg is volt, az utolsó szó fele már papíron volt, amikor egyszerre, kopogtatás nélkül, zárt ajtókon át megjelent előtte a Parancsoló Vég és tudatta vele, hogy az Úristen audienciára várja, vesse tehát le hétköznapi ruháját és jöjjön. Antos Mihály pedig egész világéletében tudta, hogy mi a parancs: megfeledkezett tehát mindenkiről, üzenetet se hagyott, sietett, ment. Holtteste arcra borulva maradt a helyén.
Semmi oka nem volt arra, hogy a halálra gondoljon. Ép, erős, egészséges ember volt. Már mint a Képzőművészeti Főiskola hallgatója neves tornász volt és élete végéig választmányi tagja s legkitűnőbb előtornásza a BBTE-nek (Budapesti Budai Torna Egylet). Molnár Viktor, az akkori kultuszállamtitkár, látta egyszer elegáns és hajmeresztő tornagyakorlatait, s ahogy Antos diplomát szerzett, már állása is volt. Először, nem lévén a budapesti középiskoláknál üresedés, átmenetileg a székesfővárosi Fehér-sas-téri polg. fiúiskolában nyert alkalmazást az 1904/5. tanév első felében, de január 5-e után már a Barcsay-utcai áll. főgimnáziumban tanít.
A testgyakorlásban mindig tekintély maradt (a velencei nemzetközi és a londoni olimpiai versenyen I. osztályú helyezést ért el), de azért igazi terrénuma az iskola volt. A Pesti Hírlapban, a Budapesti Hírlapban és a Rajzoktatásban jelentek meg cikkei, s nagyszerű tanítása arra bírta a kultuszkormányt, sőt az amerikai tanügyi hatóságokat is, hogy tőle tanmenetet kérjenek. Vissza