Dr. Horváth Dezső emlékbeszédei

Előszó

Néhány beszédét füzte csokorba dr. Horváth Dezső. Különböző ünnepi alkalmakkor hangzottak el, különböző tárgykörben mozognak, de egységes nemzeti gondolatot hordoznak s irójuk és elmondójuk lelkes magyarságát és sokoldaluságát bizonyitják.
Chován Kálmánról mondott emlékbeszédében mint a magyar művészi zenének rajongó hive szólal meg a nagy magyar mesterről. Érezzük e beszédből, hogy nemcsak szépen zengő szavakat mond, hanem életteljes művészi programmot is, melyet szive-lelke minden rezdülésével szolgál.
Gyóni Gézáról a gyermekkori barát és iskolatárs meleg szeretetével emlékezik meg, utalva a szarvasi ősi iskola nevelő hatására és a helyi környezet első költői benyomásaira.
Szabolcska Mihályt a hazájukból kiüldözött magyarok lelkén át nézi.
Bartóky Józsefben az igazság törhetetlen bajnokát, az egész embert és bölcselő irót ünnepli.
A Békésmegyei Ifjak Egyesületének 40 éves jubileumán az ifjusági problémáról, apák és fiuk harmonikus együttmüködéséről, apák és fiuk harmonikus együttmüködéséről, a nemzeti tradicióknak és a szülőföld szeretetének kultuszáról beszél, rámutatva a nagy veszélyre, melyet egy generációnak a nemzeti élet rendes körforgásából való kimaradása rejt magában.
A március 15-én elmondott beszédében a békeévekben megirott egyik cikkét idézi, melyben mintegy megjósolta az ezeréves magyar állam felbomlását és a magyarság szétesését a nemzeti önérzet, önbizalom és összetartás hiánya miatt. Vissza