Előszó
Hozzávetőleg két évszázadra nyúlik vissza az az idő, amikor kezd tudatossá válni az európai népek számára az építészeti környezet történetisége s ennek a történeti rétegezettség!! struktúrának bizonyos elemeit kezdik tudatosan értékelni - függetlenül azok hasznossági értékétől - mint sajátos környezetalakító és társadalomformáló tényezőt.
A környezetben jelenlévő tárgyiasult idő: a régebbi korok építészetének maradványai már korábban - nagyjából a renaissance korban - felkeltették az érdeklődést, de ekkor még elsősorban a múlt megismerése és nem a történetiség átélhető jelenléte s ennek környezet- és tudatformáló jelentősége a mozgatója.
Az építészeti környezet alakításának társadalom-lélektani tényezői között kiemelkedő fontosságú az a kapcsolat, amely a meglévő, történelmileg kialakult környezet és a társadalom közösség-tudata, Identitás-tudata között fennáll. Ez a kapcsolat lényegében dialektikus kölcsönhatást jelent a társadalmilag-történelmileg meghatározott ember önkifejező alkotó munkája s az őt körülvevő, társadalmi létét és annak történetiségét tükröző örökölt környezet között.
Attól kezdve, hogy ez a kapcsolat kezd tudatossá válni az európai népekben, egy hosszú és ellentmondásokkal terhes fejlődési folyamaton keresztül, társadalmi, világnézeti változások, válságok küzdelmeiben formálódik az a szemlélet, amely a hagyományosan értelmezett műemlékvédelem gondolatán keresztül napjainkra mindinkább egy átfogó szintézis kialakulása felé tart. Az ember kezd mindinkább tudatára ébredni környezete eredendő történetiségének és az abban rejlő értékeknek, s ez a felismerés az építészeti környezetalakítás új útjai felé mutat.
Ez az összefoglalás a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Intézetében 1982-ben tartott előadássorozat anyagát tartalmazza. Magyar nyelven ez az első kísérlet a téma ilyen léptékű áttekintésére, de az európai összképet felölelő hasonló publikációt a külföldi irodalomban sem ismerünk. Ennek megfelelően az összefoglalás valóban jegyzetszerűen vázlatos és magán viseli az áttörő kísérletek sajátosságait. Teljességre való törekvés nem volt célja a munkának, Így számos, a fejlődés főbb tendenciái szempontjából kevésbé fontos jelenség, esemény, konkrét példa természetesen hiányzik belőle. Nem lehetett cél épp ezért valamennyi európai ország érintése sem.
Vissza