A Budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium évkönyve az 1959-60. tanévről

Előszó

Április 4-én ünnepeltük hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját, ünnepelt a nemzet apraja és nagyja, üzemek dolgozói, munkások, technikusok, mérnökök, nehéz munkát végző sokezer bányász, a széncsaták hősei. Velük együtt ünnepelt a mezőgazdaságban dolgozók hatalmas tábora, akiknek éppen a felszabadulás tette lehetővé, hogy saját földjüket művelhetik. Ünnepeltek az iskolák, tanárok, diákok, ünnepelt a munkás, paraszt és értelmiség egyaránt. Másfél évtizede űzték ki a szovjet nép fiai az ország földjéről a fasiszta, népelnyomó hazai és külföldi urakat. 15 éve, hogy szabadon élünk, 15 éve tartozunk a szocialista országok közösségébe. Ma büszkén tekintünk vissza az elmúlt 15 évre, és úgy érezzük, hogy eredményekben gazdag utat tettünk meg, nyugodtan végezhetjük számvetésünket. Hazánk történetében példa nélkül álló fejlődés következett be. Új városokkal gazdagodott az ország: Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika hirdeti a szocialista építőmunka nagyszerűségét. Az új iparvállalatok, a mezőgazdaság szocialista átszervezése mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a kulturális életünkben végbement hatalmas változásokról sem. Az MSZMP VII. Kongresszusán Kádár elvtárs büszkén állapította meg, hogy nincs többé 600 000 analfabéta, de van az országban 170 000 középiskolai tanuló, s van 6322 általános iskola. Ezt az iskolatípust a Magyar Kommunista Párt kezdeményezte 1945-ben. Azóta már szilárd, bevált oktatási intézménye a magyar köznevelésnek. Ebben az évben az ált. isk. VIII. osztályaiban 110 000 fiú és leány fejezi be ált. isk. tanulmányait. Nagy részük minden megkötöttség nélkül tanulhat tovább bármely hazai középiskolában. Az ált. isk. létesítése óriási vívmánya volt a magyar pedagógiának. Ma büszkén állapíthatjuk meg, hogy az ált. isk. kiállta a próbát és népi demokráciánk igen hasznos iskolatípusa. 15 évi demokratikus közoktatásügyi politikánk másik nagy eredménye az iskolák 1948-ban történt államosítása. Ez döntő lépés volt hazai köznevelésünk történetében, népi demokráciánk továbbfejlődésének egyik alapvető feltétele volt. Révai József 1947-ben világosan látta: ,,A demokrácia előbb-utóbb összeférhetetlen azzal, hogy kétféle nevelés folyjék a demokrácia iskoláikén. A demokratikus állam nem mondhat le arról, hogy egységes szellemben, egységes nemzeti és demokratikus szellemben nevelje a magyar ifjúságot''. A proletár hatalom az iskolák államosításával megteremtette a feltételeket az egységes, szocialista szellemű nevelés biztosítására. Nagyjelentőségű az iskolák szociális összetételének megváltoztatása, mely a fordulat éve után megszüntette azt az aránytalanságot, mely a munkásosztály hátrányát mutatta. A kultúrából egy évezreden át kiszorított munkásosztály számára lehetővé vált a tudás megszerzése. Ma már a munkásosztály gyermekeinek több, mint 50%-a tanul középiskoláinkban. Eredményeinket vizsgálva szólnunk kell a minket érintő 1949. évi középiskolai reformról, melynek értelmében jött létre a 4 éves ált. gimn. humán- és reáltagozattal. Vissza