Gyógyszerészek előléptetése

Előszó

Négy-öt évvel ezelőtt ismertem meg Jankó Gyula zsákai kartársunkat, s akkor elbeszélgetve a kari ügyekről, ezt a megjegyzést tette: „A magyar gyógyszerészi kart két csoportra lehet osztani. Az egyik, a kisebbik része fényes anyagi helyzetbe van, s ezért nem törődik a gyógyszerészi kar problémáival, mert anyagilag nem érinti; - a másik, nagyobb része anyagi gondokkal küzd, patikájából nem él meg, gazdálkodik vagy bankigazgatóskodik, anyakönyvvezető vagy biztositó ügynök, hogy családja megélhetését biztosítsa, s ez a nagyobb csoport a minisztériumtól kezdve az országos egyesületet, a körzet vezetőségét, a gazdasági viszonyokat, szóval mindenkit és mindent okol elesettségéért; de hogy behatóbban foglalkozzék a kari problémákkal, megoldásokon törje a fejét, arra nem képes. A saját maga választotta pályát csak mostohájának ismeri, mert mindent attól vár, de önmaga se egy ötlettel, se egy szavazattal nem mozdítja előre a kari ügyeket." Jankó Gyula se egyik, se a másik csoportba nem tartozott és nem tartozik ma sem. Ő mindig a kivezető utakat kereste a problémák útvesztőjéből; megoldásokat ajánlott a forgalomemelésre, a szérumügyektől kezdve, frankó-frankó szállítást követelt, majd tiszti rangot a katonagyógyszerészeknek, előlléptetést a falusi gyógyszerészeknek, a protekcionizmus megszüntetésével, birálatot irt a Reformpárt programmjáról és számtalan ötlettel gazdagitotta annak munkatervét, majd csaknem husz inditvánnyal állott elő a pécsi országos közgyülésen és végül előadást tartott, az Országos Gyógyszerész Egyesület felkérésére, a vidéki gyógyszerészség részéről egyedül, az 1934. évi okt. 6-iki Nemzeti Munkahét keretében rendezett gyógyszerészi diszgyülésen, "Gyógyszerészi problémák és a falusi gyógyszerész" cimmel. Vissza