Manardus János (1462-1536) magyar udvari főorvos élete és művei

Előszó

Mi sem bizonyítja jobban a népek lelki közösségét, mint az, hogy a nagy szellemi áramlatok (kereszténység, keresztes háborúk, reformatio stb.) nem maradtak keletkezési helyeiken elszigeteltek, hanem, hogy azok mindenfelé, még nagyon különböző népekben is visszhangot keltettek. - így hódította meg a renaissance is, az ókori görög-római szellem újjászületése, fokozatosan, feltartózhatatlanul az akkori egész kulturvilágot. Eleinte lassan ment ez, mert csak szájról-szájra vagy kéziratokban terjedhettek az úttörők munkái és a rossz közlekedési viszonyok és az örökös háborúk is megnehezítették a népek érintkezését, - A XV. sz. közepén azonban nagy lendületet kapott a klasszikus tudományok feléledése. Az egyik ok erre Konstantinápoly elfoglalása volt 1453-ban. Ez szerteszélesztette az ottani tudósokat; legtöbben Itáliába menekültek ahol a pápák és a dogék, az Esték, Mediciek, Sforzák, Morók és Galeazzók szívesen fogadták őket és ahol a legtöbb emléke volt a klasszikus kultúrának. Itália tele volt római és görög relikviákkal; ezekből merítettek ihletet a költők, művészek és tudósok. Nem véletlen, hogy abban a korban ragyogott Michel Angelo, Leonardo da Vinci, Rafael, Tizian, Donatello, Bramante és Ghiberti művészete, amikor Hadrián villájában a Laokooní, a belvederi Apollot, a torsot, mauzóleumának romjai között pedig Pheidias, Skopas és Praxiteles számos remekeinek maradványát megtalálták.
A szellemi megújhodás általánossá válását azonban még sok más ok, mindenekelőtt a könyvnyomtatás feltalálása tette lehetővé. A nyomda első termékei: a Biblia kiadások (1450) után csakhamar orvosi művek következtek; Pseudomesue (1471), Celsus és Guy de Chauliac művei (1478) voltak a legelsők. Vissza