Magyarország csúcs-íves stylü műemlékei II.

Előszó

Jelen munkának első részeben, mely a nm. vallás- és közoktatási m. kir. minister rendeletére Íratott és a n. t. országgyűlés tagijai közt 1876-ban elosztatott, hogy a műemlékeink bizottságának részbeni működéséről tanúságot tegyen; jelen munkának első részében röviden tárgyaltam kiválóbb ó-keresztyén. román és átmenet-stylü emlékeinket. Érintettem, hogy nálunk a román emlékszem építeszet: csak III. Béla korában, a XII-ik század utolsó negyedében veszi kezdetét, ínég pedig nem, mint Francziaországban a szerzetesek építkezéseikben, hanem a nagyobb, azaz a székesegyházakban, hogy, mivel ekkor Francziaországban már a csúcsíves styl terjedett el, nálunk a román építészet nem fejlődött szervileg, hanem már kezdete óta a másutt cl ivó csúcsíves elemekkel vegyült, s így az átmenet e styl be már legrégibb épületeinken is tűnik elő; érintettem, hogy székesegyházaink szapora monumentális újraépítésére közvetlen következett, a XIII. század eleje óta a szerzetes templomok és zárdák újraépítése román és átmeneti stylben, és hogy ezen lendület ama század közepéig, a tatárjárásig, sőt némely példányokban (p. a jáki templom) még ezen határponton tul is tartott.
Egészben azonban nálunk styl határt a tatárjárás és az erre következett uj népesités a külföldről képez. A vendégeknek nevezett uj jövevények Németes Lengyelországból szállották meg az országot. Némethonból jöttek leginkább a városok vendégei, polgárai, kik az addig nálunk alig ismert középrendet s annak kereskedelmi és ipar-működését meghonosították ; miért is a magvar városok élete csak most kezd virágozni. Lengyel- és Németországból jöttek az e század elején keletkezett kolduló barátok, a domonkosok és a ferencziek, kik, nem mint a régibb szerzetesek a városokon kívül, hanem azokban telepedtek le, és templomaikat nemcsak magok, hanem laieus polgártársaik számára is építették, így például régibbek voltak a plébániai templomoknál a domonkosoké Budán, Kassán, Selmeczbányán és talán Győrött is, így más városokban a ferenczieké.
Németországban, a jövevények régi hazájában, a XIII-dik század második felében a csúcsíves styl inkább s inkább terjedt el, még pedig a kevésbé pompás egyházakban az egyszerűbb kora csúcsíves styl, mely kivált a még nem gazdag kolduló barátok és a csak imént bevándorlóit városi polgárok vagyonbéli körülményeinek jobban felelt meg. Vissza