Szerves kémia I.

Előszó

Részlet a könyvből:

Szerves vegyület elnevezéssel még nem is olyan régen élő szervezetek által létrehozott anyagokat illettek. A tudomány fejlődése során bebizonyosodott, hogy ezek a vegyületek laboratóriumban is elkészíthetők, sőt egész sereg olyan vegyületet is sikerült lombikban előállítani, amelyek a természetben ugyan nem találhatók meg, de a természetes vegyületekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindezeknek a vegyületeknek közös építőeleme a szén, tehát logikusabb szénvegyületekről, mint szerves vegyületekről beszélni, utóbbi elnevezés azonban mindmáig a köztudatban maradt. Szénatom valamennyi szerves vegyületben található, mellette azonban más atomok is fordulnak elő bennük, leggyakrabban hidrogén, oxigén, nitrogén és kén, de ma már számtalan olyan szerves vegyület is ismert, amelyekbe előbbieken kívül a legkülönbözőbb atomok épültek be /halogének, fémek, stb./. A szénnek a több elemtől eltérő, jellemző sajátsága, hogy atomjai egymással állandó kovalens kötések létesítésére lépnek s így hosszú láncok, vagy gyűrűk kialakulására van lehetőség. A csak szénből, vagy hidrogénből álló un. szénhidrogének esetén is a szénatomok számától függően több izomer kialakulására van lehetőség, ha még hozzászámítjuk ehhez a gyűrűképződésben és a funkciós csoportok különbözőségében rejlő variációk sokaságát, akkor belátható, hogy a szerves vegyületek rendkívül nagy számban létezhetnek /ma milliós nagyságrendben ismertek/. Vissza