A természet erői, tényezői az egészség és az orvoslás szolgálatában

Előszó

A közösség gondolata, mely a mai szociális életünkben mindannyiunkat áthat és összeköt, a gyógyítás terén is visszhangra talált. Csak gondoljunk a hiábavaló korábbi széthúzásokra, amelyek különböző orvoslási irányok képviselői között, tehát allopathák, homeopathák és természetgyógyászok között, főleg Németországban, de bizonyos fokban nálunk is fennállottak. Sok évtizeden át kellett a természetgyógyászok és homeopatháknak küzdeni gyógymódjuk elismertetése, vagy legalább is utánvizsgálása érdekében. És miután vagy 20 év előtt berendeztek Németországban egy természetgyógyászati tanszéket, az arra meghívott szakembernek nehéz vizsgát kellett kiállania annak érdekében, akkor, mikor az anyagilag rosszul financírozott, primitív, ú. n. klinika vezetőjének, ezen biológiai módszer képviselőjének, sok nehézségbe és áldozatába került állásának a megtartása is.
Így vagyunk a természetgyógyászattal, mint olyan tudományággal és biológiai módszerrel, melynek értékét nem ismerték el, vagy akarták elismerni, talán azért sem, mert a biológiai gondolatokkal a közösség gondolata különösen szorosan össze volt kötve. Ma már más szelek fújdogálnak e téren is. Az új idők a szociális téren való építés kierőszakolásával a különböző biológiai gyógymódoknak nemcsak méltó helyet jelölt ki, hanem azoknak megbecsülést is biztosított, - sajnos, nem minálunk - amit bizonyít a német orvosi rend szabályzata, mely szerint minden német orvos köteles az új, tudományosan megalapozott gyógymódokat tökéletesen elsajátítani, elsősorban a természetgyógyászatot. Tudvalevő, hogy az összes német egyetemeken természetgyógyászati tanszéket állítottak fel, és az egyetemi szabályzat értelmében minden szigorló orvos köteles az egyetem konyháján 3 hónapon át ténykedni és a természetes táplálkozásra vonatkozó, ételösszeállítási és elkészítési módszereket elsajátítani és csak ennek igazolásával kaphatja meg oklevelét. Vissza