Bevezetés az etikába

Előszó

Vajon hiszünk-e még abban, hogy az erkölcsi nevelés és eredménye: az erkölcs ismerete és gyakorlati vállalása segít abban, hogy nehéz élethelyzeteinkben rátaláljunk a helyes megoldásokra ? Vagy abban, hogy ha kell, visszataláljunk az átmenetileg el-eltűnő "élhető" élethez, az emberhez méltó állapotokhoz? A mai helyzetet legjobban jellemző válasz talán az: hiszünk is meg nem is. A jelenünket átható késői tőkefelhalmozás éveiben - s így lehettek ezzel a nagy múltú polgári államok is történelmük hasonló időszakaiban - nem könnyű feladat az igazságosság, méltányosság, bátorság, önfeláldozás erkölcsi erényeinek szemléltető példáit felmutatnunk a hétköznapokban - ezért vagyunk kénytelenek nem egyszer a "vad kelet" kifejezést használni állapotaink jellemzésére.
A történelem megannyi analóg esetben azt mutatja, hogy az emberhez méltó élet eljövetelét inkább több tényező együttes hatásától várhatjuk. Ezek: a magunk s a mások, egyszóval az állampolgárok tisztességes munkája, erkölcsi tudatossága és elkötelezettsége, tisztességes-kulturált életvitele, továbbá a politika elszánása és sikeres erőfeszítése a szociális piacgazdaság megteremtésére. Mindezek egymást feltételezik, éltetik, erősítik.
Minthogy az állampolgárok erkölcsi tudatosságát és elkötelezettségét a fejlődés - egyik - feltételének tartjuk, időszerű volt az etikai ismeretek valamilyen formában történő iskolai oktatásának témáját napirendre tűzni, mivel - az emberismerettel együtt - lehetőséget ad arra, hogy alaposan megvizsgáljuk az emberiségtől örökölt évezredes humanista hagyományt, s összevessük jelenlegi emberi viszonylatainkkal, magatartásainkkal, majd levonjuk a szükséges gyakorlati következtetéseket. Ennek a szellemi vállalkozásnak során - miként Örkény István egyperces novellái egyikében egy egyszerű átszállójegyre - bizonyos kérdésekkel szembesülve - rádöbbenhetünk arra: ha valóban önálló személyiségekké, a szó nemes értelmében polgárokká kívánunk lenni, a mainál jóval nagyobb egyéni tudatossággal és eréllyel kell formálnunk szemléletünket, magatartásunkat, kapcsolatainkat - megannyi ún. személyiségértékünket, nehogy mások - politikusok, média-menedzserek, netán még a közlekedési-és más szolgáltató cégek menedzserei monopolizálják személyiségünk fejlesztését. Ezt a pszichológusok által "aha- élménynek" is nevezett állapotot kell megszereznünk, mert sok tekintetben ez a társadalom progresszív továbbhaladásának a feltétele.
Az olyan stúdiumoknak, mint az etika, az is praktikus feladatuk, hogy segítsék elkerülni a lehetséges buktatókat: téves, hibás, bűnös egyéni döntéseket, rossz, szerencsétlen választásokat, és utat mutassanak a helyes, méltányos, humánus magatartások felé. A gondolat természetesen nem eredeti, már Arisztotelész is gyakorlati tudománynak ítélte az etikát. És valóban: az etika és az emberismeret lenne, lehetne az a két tantárgy, amelynek tisztáznia kellene, melyek az igazi személyiség-és magatartás értékeink , s hogyan lennénk képesek sikerrel érvényt szerezni nekik a mindennapi életünk alakításában. Ez persze nem kis felelősség annak, aki ezeknek a kérdéseknek az exponálására vállalkozik. Vissza