A fényképezés kézikönyve

Előszó

Részlet a könyvből:
A mai rohanó világban, amikor az ember lehetőleg minden munkáját gépekkel akarja elvégeztetni és ehhez mindenféle technikai segédeszközt igénybe vesz, állithatjuk, hogy a technika egyes ágai már művészetté válnak. Valamikor - alig száz éve - a legsebesebb közlekedési eszköz (az akkori viszonyok között), a, vonat volt. Ma már az autót is lassúnak találjuk és a repülőgép, mint közlekedési eszköz, mindinkább előtérbe lép. Eddig a lapok, újságok, folyóiratok megelégedtek azzal, hogy az eseményeket rajzok, vagy festett képek alakjában mutassák be. Ugyanez áll a történelmi eseményekre is. Vegyük elő régi iskolai történelmi könyveinket, ott is a történeti eseményeket rajzokban látjuk megörökítve. A mai iskolai könyvek már a legújabb eseményeket fényképekben közlik, sőt az eseményeket mozifilmen is megörökítik. A moziban általánossá vált filmhíradók nem mások, mint moziriportok - vagy vetített újság. A fényképezés a társadalom minden rétegében népszerű, de még a művészet, a tudomány sem nélkülözheti. Ha nem is önálló alkotó művészetté, de szükséges segédeszközzé vált. A fényképezés bevonult az iskolába, sőt még tovább is ment: a keskenyfilm segítségét veszik igénybe a természetrajz, fizika, történelem stb. tanításánál. A szemléltető, vizuális oktatás mélyebb nyomot hagy a tanuló lelkében, mint a régi, hallomás utáni (auditív) rendszer. Még nem váltotta fel ugyan egészen a vizuális oktatás a hallomás utáni rendszert, de már nagyon fontos szerepet játszik. Ahogy a fényképezés a tudomány minden ágában teret nyert, éppúgy a sajtóban, a napilapok és folyóiratok terén óriási területet hódított meg, sőt ezen a területen érte el a legnagyobb jelentőségét. A mai fényképezés alapjait 1839 augusztus 19-én hozta Daguerre nyilvánosságra és büszkén mondhatjuk, hogy hazánkban már 1847-ben riport céljaira is felhasználták. A „Magyar Föld és Népe" című folyóiratban 1847 január 18-án jelent meg az első fotoriport „Sobri Jóska és családja" címen. A képes riportot Vahot Imre készítette. Vahot, a „Magyar Föld és Népe" akkori munkatársa és egyik szerkesztője cikkeit rajzokkal illusztrálta és az ő gondolata volt, hogy a Sobri Jóska családjáról írt riportot fényképekkel illusztrálja. Az akkori időkben a fotoriport nem volt könnyű dolog, nem húzhatta elő zsebéből a kisméretű fényképezőgépet, hanem az ilyen munka egész expedíciónak számított. Vahot Vissza