Előszó
Szívesen tettem eleget a Magyar Vegyipari Munkások Országos Szabad Szakszervezete kérésének, hogy vegyipari munkások számára rendezett tanfolyamok használatára vezérfonalul szolgáló könyvecskét írjak.
Visegrádon töltött szabadságidőmet használtam ennek megírására. Mikor ablakom alatt nem egy vegyipari vállalat teherautóin és hajókon a munkások százai érkeztek erre a kirándulóhelyre, arra gondoltam, hogy könyvecském útján én is kirándulásra vezetem olvasóimat; nem ugyan az itteni várhegyre és környékére, hanem a kémiai tudomány helyenkint lankásabb, de helyenként meredekebb lejtőire, sőt szikláira.
Számoltam avval, hogy nem minden kiránduló bírja egyformán a velejáró fáradalmakat, de avval is, hogy egyesek éppen megfordítva: keresik a sziklamászást és a nehézségeket. Mint jó vezetőhöz illik, mindenkinek juttatni iparkodtam legalább annyit, hogy a kirándulásra szívesen gondoljon vissza. A kevésbé fáradékonyakat azonban lehető nagy magasságba igyekeztem elvezetni, oda, honnan szebb a kilátás és messzebbre el lehet látni. Kívánom, hogy a megszerzendő tudásban örömüket és boldogulásukat leljék.
A most elmondottak a tanfolyamok vezetőinek, tisztelt kollégáimnak is szólnak. Nem okvetlen szükséges, hogy mindazt, amit ebben a könyvecskében elmondottam, reáerőszakoljuk mindenkire. Forrás legyen ez, miből lehet inni, de amit nem okvetlenül kell kiinni.
Az érdeklődés üzemenkint más és más irányú, ezenfelül ennek foka és mélysége egyénenként is nyilvánvalóan különböző.
Vissza