Pszichoszomatikus megbetegedések előfordulásának vizsgálata pszichopata és nem pszichopata elítélteknél

Előszó

Részlet a könyvből:

Mielőtt a címbeli kérdéskört elemezni kezdenénk, - tekintettel a terminológiai és tudományelméleti nézetkülönbségekre - szükségesnek látszik annak tisztázása, mit is értünk pszichopátián. R.fl. Hare, H. Cleckley és Kulcsár Zs. munkáit alapul véve: legkevesebb kétféle pszichopátia különíthető el, a primer, (melyet szociopátiának is neveznek), és amely a pszichopátia valamennyi jellemzőjét tartalmazza, valamint a szekunder, ami még antiszociális, de már neurotikus jegyeket is tartalmaz. Nagyon leegyszerűsítve olyan karakterről van szó, aki tapasztalatait képtelen hasznosítani, viselkedéses szinten megjeleníteni, nem tud senkihez és semmihez sem kötődni, empátiája nincs, életterv követésére képtelen. Sohasem szorong, lelkiismeretfurdalása nincs, bűntudatot nem érez. Intellektusa jó, ép értelmű. (Hare, 13. Cleckley 6. Kulcsár, 20.) A szindróma létrejöttéért a genetikus közrehatás lehetősége ellenére elsősorban a fiatal életkorban elszenvedett szocializációs ártalmak, így különösen az anyadepriváció a felelősek. (Glueck és tsai, 11.) Az utóbbi években a pszichopátia hátterében a frontális kéreg funkciózavarát mutatták ki. (Gorenstein, 12., Flor-Henry, 8.) Kulcsár Zs. feltételezése szerint ezt a megnövekedett endogén opiát peptid szint (EDP.), illetve a hippocampus diszfunkciója idézheti elő. (Kulcsár, 3.) A fájdalomcsillapító, komfort-érzést biztosító endogén opiátok normális körülmények között társas helyzetben, fiatal életkorban az anya társaságában termelődnek. (Panksepp, 21.) Ennek hiányában a szervezet már igen fiatalon is elő tudja állítani az EOP-t. Ez pedig azzal jár, hogy a kisgyermeknek nincs szüksége többé a külvilág megerősítő ingereire, mintegy függetlenedik attól. (Kulcsár, 20.) Vissza