A természet titkai

Előszó

Részlet a könyvből:

A munkásság és a természettudomány

Hosszú évek óta van egy problémám, amelyet nem tudok megfejteni, akármennyit töröm rajta a fejemet, akármilyen oldalról akarom megközelíteni. Talán nem is lehet megoldani, mert nem fejtörés kérdése és nem is szellemi vagy értelmi képességeken múlik, hanem azon, hogy a mai ember sehogyan se tud lelkileg belehelyezkedni a rég elmúlt korszakok világába. Hogy könynyen érthetővé tegyem, így adnám elő a problémámat: Tegyük föl, hogy valaki meghalt Krisztus idejében és valami olyan csodánál fogva, amilyet Mikszáth is előad „Új Zrinyiász" című elmés regényében, ezer év múlva fölébred. Jól emlékszik mindenre, amiről egykor tudott és most újra körülnéz a világban. De nem talál semmi változást. A házak éppen olyanok, mint voltak; a közlekedési eszközök - talán túlzás is a többes szám, mert a kocsin kívül legföljebb csónakok és hajók voltak - nem változtak; az emberek ugyanazokat az ételeket eszik, tányér vagy micsoda ugyanaz, az evőeszközök pedig már csak azért se változtak meg, mert ilyeneket nem ismertek se Krisztus idejében, se ezer év mulva, hanem az előkelő uraik is az ujjaikkal rakták szájukba az ételt; utak még nem voltak, az embereiknek és népeiknek az az egymásközti érintkezése, amit közlekedésnek neveznek, szinte szóra se volt érdemes; a háziállatokban sincs semmi változás, sőt a háziállatnak annál a fajtájánál sem, amelyik két lábon járt s rabszolgának vagy jobbágynak nevezték. Egyszóval a Krisztus idejében meghalt ember, ha ezer év múlva fölébredt, legföljebb annyi változást láthatott, hogy több lett a templom. Ha fakír módjára újból lefeküdt s ötszáz év múlva újra fölkelt, akkor már tapasztalhatott egy-egy kis változást, mert közben voltak a keresztes hadjáratok, amelyek nagy tömegeket vittek el keletre, ahonnan a hazatérők sok újítást, új szükségleti cikket hoztak el, talán a ruházkodásnak valami reformját is. De ez volt az egész.
Mármost ez az én problémám: milyen lehetett az akkori ember lelki világa, akinek életében 'semmi se történt a személyes élményein kívül? A rabszolga vagy jobbágy, ahogyan akkor nevezték a munkást, lelkileg egészen eltompult állati életet élhetett, de nem sokkal különb lehetett a gazdája se, mert nem akadt semmi, amivel megtöltse az életét. Azaz hogy mégis akadt valami, amiben megtaláljuk annak magyarázatát is, hogy miért volt az egyház olyan szuverén ura a lelkeknek abban az időben. Vissza