Magyar tanya

Előszó

"Magyar Tanya" cím alatt bocsátom útnak e szerény kis munka II. kiadását is, amelyben a magyar tanyavilág múltjával, jelenével és jövőjével foglalkozom. Azt mondotta Ravasz László, hogy neki a magyar tanyavilág sokszor egy halotthamvasztó, melyben virágzó falvak, városok, tervek, remények omlottak össze és lettek porrá, de sokszor úgy tűnik az fel előtte, mint egy nagy bölcső, melyben ring sok magyar reménység, sok magyar vágy és a magyar jövendő.
A magyar tanyakérdés ma valóban: magyar feltámadás és magyar jövendő. Az ország mai lakosságának 19 %-a lakik tanyákon s e tanyák az Alföld 10 vármegyéjét hálózzák be többé-kevésbbé és a fajmagyarság legértékesebb részének élete folyik itt a tanyák világában.
Csudálatos közönnyel, érzéketlenséggel kezelte a magyar társadalom és a mindenkori magyar kormány a tanyakérdést. Mintha a tanyai lakósok nem is volnának 100%-os állampolgárok, nem fizetnének adót pénzben és vérben. Minden szemrebbenés nélkül nézték el, hogy az anyaközségek és városok a tanyai lakosság véres verejtékével befizetett adóiból hosszú évtizedeken keresztül nem adnak vissza semmit a tanyai lakosság gazdasági, közigazgatási, közegészségügyi, kulturális stb. szükségleteinek kielégítésére. Pedig a magyar tanyakérdés nem a tanyákon senyvedő emberek kérdése, az országos kérdés, országos érdek.
A tanyakérdéssel a múltban, egyes szórványos kivételektől eltekintve, nem igen foglalkoztak. Nagyobb szabású, az egész kérdést felölelő adatgyűjtés alapján kívánta a Magyar Gazdaszövetség Czettler Jenő munkássága nyomán az itt felmerült sürgős problémákat megoldani, amelyet azonban a háború és az utána következő korszak megakadályozott. Ez elkezdett munka eredménye volt az 1921-ben Kecskeméten tartott tanyai kongresszus, amelyen több érdekes és értékes eszme merült fel, sajnos azonban, nagyon kevés jutott azokból a megvalósulás stádiumába. Vissza