Állattenyésztéstan II.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Egy kis tudománytörténet
Az emberiséget hosszú idő óta foglalkoztatta az a tény, hogy az élőlények utódai a szülőkhöz többé-kevésbé hasonlítanak. Megfigyelte azt is, hogy a különböző rokoncsoportokban több a hasonlóság, mint a nem rokon csoportok esetében. Ennek magyarázatára a gondolkodásmód és a természettudományos ismeretek fejlettségi színvonalának függvényében különböző elképzelések és elméletek születtek.
Már az ókori görögök kidolgoztak egy elméletet a jelenség magyarázatára. Eszerint a test különböző részeiből származó szilárd részecskék valamilyen módon koncentrálódnak az ivarsejtekben és ezekből alakul ki a szülőkhöz hasonló utód (pángenezis elmélete), ennek alapján feltételezték, hogy a szerzett tulajdonságok is öröklődnek. Arisztotelész már megsejtette, hogy az öröklődés csak egyfajta lehetőség, amelynek megvalósulását sok különböző tényező befolyásolja.
Az epigenezis elmélete szerint a megtermékenyített pete fokozatos átalakulása és kiegészülései adják az új élőlényt.
A preformáció elve szerint azt feltételezték, hogy az ivarsejtekben kicsinyített formában jelen vannak a jövendő élőlény tulajdonságai és szervei (49. ábra).
Darwin (1809-1882) aki elsősorban az élővilág fejlődésével, a fajok eredetével foglalkozott a pángenezis alapján állt, és a környezet okozta határozatlan és határozott változásoknak és azok átöröklésének tulajdonította a következő generációk kialakulását. A tulajdonságok átvitelét egyik generációról a másikra úgy képzelte el, hogy a szervezet különböző részeiben kicsiny, láthatatlan anyagi részecskék a gemmulák találhatók, amelyek az ivarsejtekben összegződnek és biztosítják azt, hogy az utódokban a szülőkhöz hasonló tulajdonságok és szervek keletkeznek. Lammarckkal együtt ő is vallotta a szerzett tulajdonságok öröklődését." Vissza