A nemzetgazdaságtan rendszere I.

Előszó

Bevezetés.

Az emberi ismeretek és kutatások csaknem beláthatatlan terén találunk egy kört, melyben az ember gazdasági életének jelenségei észlelhetők. Természetünknél és alkotásunknál fogva ugyanis, hogy élhessünk és fejlődhessünk, a körülöttünk létező anyagokra és őserőkre vagyunk utalva. A nagy mindenség azonban öntudatos és czélszerű hozzájárulás nélkül csak a lét legalsóbb fokain tartja el az embert, aki az állatoktól főleg fejlődési képessége által különbözik. Évezredek teltek el anélkül, hogy az állatvilág ma ismert fajai lényegileg megváltoztak volna, és amennyiben átalakultak is, ez saját közreműködésök nélkül ment végbe; ellenben az ember a lassanként gyorsuló haladás utján lett azzá, a mi ma és ahhoz való hozzájárulása mind öntudatosabbá válik. Ez azért volt lehetséges, mivel testi szervezete mellett szellemi és erkölcsi valója is van, melyek létezése- és fejlődéséhez sok minden kivántatik meg. Számtalan szüksége mint hiányérzet jelentkezvén, ez kielégíttetését többé-kevésbé élénken, számtalanszor parancsolóan követeli. Az e czélra felhasználható tárgyak és anyagok azonban bizonyos mérvű gondoskodás és fáradság nélkül nem állanak rendelkezésére. Ez okból az embernek az a tevékenysége, melyet szükségeinek kielégíthetése végett eleinte ösztönszerűleg, de állandóan, majd később tervszerűen és számítással kifejt, már a társadalom kezdetleges állapotában bizonyos szabályszerűséget tüntet fel, melynek jelenségeit irányadó szempontokra, elvekre és törvényekre lehet visszavezetni. Vissza